petib által küldött hozzászólások listája

Sziasztok!

A nagyobb francia terepek közül ez volt az egyetlen, ahol eddig még nem voltunk, mivel az alacsony fekvése miatt nem mertünk kockáztatni, idén a március 15-i héten viszont megtettük, szerencsére!

Odafelé Olaszországon át memtünk, miután Ljubljanában megszálltunk, így volt idő a Mt.Blanc alagút előtt egy hangulatos olasz kisvárost, Ivreát meglátogatni, ahol életem egyik legjobb fagyiját ettem. Visszafelé Svájcon keresztül jöttünk, ez olcsóbb, de hosszabb út, főleg, hogy Bern és Zürich környékén mindig lehet dugókra számítani.

Szállásunk Notre Dame de Bellecombe-ban a Village apartmanban volt. A településen gyakorlatilag ez az egyetlen nagyobb apartmanház, közvetlenül a központban, a templommal szemben, a felvonótól 300 m-re. Mi 5-en voltunk egy 6 személyes apartmanban, ahol két fürdőszoba, két külön hálószoba és egy hatalmas balkon volt. A házban van egy ingyenes kis medence (plusz fizetős szauna), a pékség pedig az épület aljában van.

Az időjárás igen kegyes volt hozzánk: az előző heti nagy havazás után a mi hetünkön végig ragyogó napsütés fogadott, és a nagy meleg ellenére (a településen napközben 18-19 fok is volt) a pályák egészen a hét végéig meglepően jól kitartottak. Persze néhány helyen délutánra már kásásodtak, de reggelre mindig keményre ratrakolt pályák vártak, a faluba vezető széles lejtőn pedig még délután 5-kor is kiválóan lehetett síelni. A pályák nagy része - az alacsony fekvés miatt - füves domboldalakon fut, így szerencsére kövekkel nem találkoztunk.

A pályarendszer igen kiterjedt, összesen 192 km pálya van. Az egyes részek közti átjárás időigényes, Notre Dame és Crest Volland például síbusszal alig 10 perc, de lécen jó másfél óra kell amíg körbesíel az ember. Mindegyik részen vannak kiváló piros pályák: Praz sur Arly-ban például az 1983 m magas Ban Rouge-ról egészen az 1035 m-en lévő faluig le lehet síelni, Crest Volland-ban pedig a Mont Lachat-ról indulnak nagyon jó piros pályák. Les Saises-ben a Légette felvonó mellett a Girolles nevű piros pálya mellett, ami versenyek miatt időnként le volt zárva, van egy széles, ratrakolt fekete pálya is, ami igen jó. A Mont Bisanne tetejéről pedig a Chamois felvonó melletti pályákon lehet jókat száguldozni.

A terep hiányossága, hogy kevés az új, gyors felvonó, és sok húzós felvonó van, igaz, ezeken viszonylag gyorsan lehet pörögni. Ami viszont óriási előny, hogy a terepet a külföldiek még nem fedezték fel, így rendkívül kevesen vannak. Hihetetlen volt központi fekvésű, széles, jól ratrakolt pályákon szinte egyedül síelni. Egyedül Les Saises területe, ahol nagyobb a népsűrűség, itt előfordult (egyszer), hogy a Bisanne felvonó aljánál 2-3 percet is kellett várni :)

Mindent egybevetve egy nagyon kellemes hetet töltöttünk el, de ehhez azért az is kellett, hogy az idővel ilyen szerencsénk legyen.

Fotók:
https://sielok.hu/fotoalbum/18754/galeria/

Sziasztok!

Bocsánat, ha kicsit hosszú leszek, de erről a pályarendszerről nem tudok rövid beszámolót írni :)

A márc. 15-i hetet töltöttük el ezen a terepen, szokás szerint a SKINET szervezésében. Két kocsival mentünk, szállásunk Chatel-ben volt a központtól kb. 400 m-re. A síbusz a ház előtt állt meg, így reggelente általában a Linga nevú kabinos felvonóval indítottuk a napot. Az időjárásra nem lehetett panasz, egy felhős napos napot leszámítva végig gyönyörű napsütésben síeltünk, és az előző hetekben lehullott hónak köszönhetően a pályák is jó állapotban voltak.

A pályarendszer hatalmas, egy hét alatt nemigen lehet besíelni, de mi azért törekedtünk rá :)

Vasárnap a Chatel - Torgon - La Chapelle d'Abondance területet vettük célba. Ez utóbbi két részből áll: először levonóztunk a Panthiaz felvonóval, úgy időzítve, hogy pont elérjük a síbuszt, ami 5 perc alatt átvitt a Crét Béni nevű részre. Ez egy különálló, igen jó kis terep: alig-alig volt ember, így gyorsan lehetett pörögni a pályákon. Hasonló módon, a síbusz segítségével jutottunk vissza a Torgon-i területre, majd a napot Petit Chatel felett fejeztük be.

Hétfőn a Chatel - Morgins - Les Crosets - Avoriaz - Chatel kört tettük meg. Ebből az irányból Morgins-ban nem kell igénybe venni a síbuszt, egy nagyon rövid gyaloglással elérhető a svájci oldal felé induló Folleuse felvonó. A másik előny - ha valakinek ez szempont - hogy ebből az irányból kihagyhatók a svájci csákányos felvonók. Ezúttal Avoriaz-on csak áthaladtunk, már csak azért is, mert aznap épp itt volt a Rock the Pistes fesztivál egyik koncertje, emiatt ott nagy volt a tömeg.
Hazaérkezés után visszasétáltunk Chatel központjába, ahol rock-koncert és ingyenes welcome drink várt ránk, no meg a turista irodában a publikus wifi.

Kedden kocsival Morzine-ba mentünk, a Nyon nevú kabinos felvonó aljában parkoltunk. A napi program Morzine és Les Gets besíelése volt. Itt is - mint mindenhol - frissen ratrakolt, széles, nem túl zsúfolt pályák fogadtak, ezek közül hármat emelnék ki, a Ranfolly tetejéről induló Tulipe és Sautenailles valamint a Perriéres Express-től levezető Mélézes nevú piros pályákat. A Morzine-ba menő pályák délutánra viszont már erősen olvadtak, ráadásul errefelé kicsit nagyobb volt a népsűrűség is, ezért inkább a magasabban fekvő pályákon síeltünk a zárásig.

Szerdán egyenesen Avoriaz felé indultunk, és az ottani pályákat síeltük be, beleértve a svájci oldalt is, ahol egészen Champéry fölé lecsúsztunk a Grand Paradis nevű hosszú és szép piros pályán, mely jól indul, azonban kb. a felétől egy botozós szekérúttá vált. Ezután következett a híres "Svájci Fal", vagyis a Chavanette nevű fekete pálya, derékig érő kijegesedett buckákkal, melyet az Alpok tíz legnehezebb pályája között tartanak számon. Nekem egyszer bőven elég volt... Ezek után hazafelé a Chatel feletti pályák kifejezetten üdítőek voltak.

Csütörtök utazós nap volt. Előszsör Les Gets-be autóztunk el, hogy besíeljük a két napja kimaradt, kiülönálló Mt.Chéry területet. A leírások alapján tudtuk, hogy itt reggel érdemes kezdeni, mert a déli fekvésű pályák hamar olvadnak, és ez be is jött. Viszont reggel még hatalmasakat lehetett száguldozni a jól karbantartott, széles, szinte üres pályákon. A fekete pályák közül a ratrakolt Chevreuil-t próbáltuk ki, majd dél körül a lenti részén már erősen olvadó Chamois-n csúsztunk vissza a kabinos aljáig.
Második megállónk St.Jean d'Aulps, azaz a Rock d'Enfer különálló terepe volt. Itt a fő attrakció a nagy kör megtétele, amely két, a papíron 5 km hosszú piros pályát is tartalmaz. Ebből az első a méréseink szerint 4 km, és egy kicsi lökdödős szakasz van benne, a Follys viszont végig jó, igaz, alig 3 km hosszú. Persze a körön kívül azért a legtöbb piros pályán lecsúsztunk legalább egyszer, aztán 1/2 4 körül átautóztunk a mai harmadik részre, Abondance-ba.
Itt - mivel a Follys területe, valamint a kabinos aljához vezető pálya a kevés hó miatt zárva volt, a három hosszabb húzós felvonó pályáit be tudtuk síelni a zárásig, ezek közül a piros Corne Rouge és a kék La Chaux-Le Lac egészen jó volt.

Pénteken a hétfői kört tettük meg, de ezúttal Avoriaz felé indulva. A pályák közül kiemelném a Cornebois-ról levezető La Perdix Blanche nevú pirost, valamint a Rochasson tetejétől induló Rhododendrons nevű kiváló fekete pályát. Avoriaz-ban végigcsúsztunk többek között a fekete Coupe du Monde és Aréte des Intréts pályákon, majd Svájc felé vettük az irányt a Cuboré felvonó érintésével. A svájci részen a kedvencem a 8 üléses Crosets felvonó alatti rövid, de lendületes piros pálya volt, de igen jó volt Morgins felett a Plan Joyeux húzós felvonó aljáig levezető piros pálya is. Morgins-ban ezúttal igénybe kellett venni a tíz percenként közlekedő síbuszt, végül a Super Chatel feletti területen fejeztük be az idei síszezont.

Hazafelé még megálltunk a festői Gruyéres városkában, majd a zürich-i dugóban állva megbeszéltük, hogy jövőre folyt. köv. :)


Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/portes-du-soleil_2016/galeria/

Sziasztok!

12 év elteltével ismét ezen a terpen töltöttünk egy hetet a SKINET szervezésében.

Rögtön az elején a három negatívum, amivel eddig még sohasem találkoztam:
1) Montgenevre után, Briancon felé (a buszos csapat egyik fele ide utazott) rendőrök állítottak félre minden arra haladó buszt, és lemérlegelték őket. Nálunk a megengedett 18 tonna helyett 19-et mértek, a kb. 90 Eurós büntetést természetesen (?) a 40 utasnak kellett összedobnia. (Csak egy kis számolás: állítólag a busz üres önsúlya 13 t. Ezek szerint a 40 utas csomagokkal együtt 6 t, vagyis fejenként kb. 150 kg. Átlagosan 75 kg-os emberekkel számolva ez azt jelenti, hogy fejenként átlagosan mindenkinél 75 kg csomag volt, ami azért nehezen hihető...)
2) Szállásunk St.Jean d'Arves-ben a Chalet La Fontaine du Roi-ban volt. A 1/2 4-es érkezés után a szállásunkat végül este 7-kor kaptuk meg, miközben a recepción általam még sosem tapasztalt kaotikus állapotok uralkodtak. Az indulásnál a szobák átadása simán ment ugyan, de a mi 3 apartmanunk közül az egyikhez a megbeszélt 9 óra helyett
- némi erőteljes unszolásra - végül 10-kor érkezett az átvevő ember, igaz, annyit azért mondott, hogy sorry...
3) Az első nap - még 2000 m felett is - egész nap, reggeltől késő estig szakadt az eső.

És akkor a részletek:

Mi nem a "Residence"-ben, hanem a "Chalet"-ekben laktunk, itt egy házban két kisebb és két nagyobb apartman található. A 8 fősben 3 hálószoba van dupla ággyal, a nappali mérete is megfelelő volt. Az 5 fősben is két hálószoba volt, az egyikben emeletes ággyal. Ami nagyon kényelmes, hogy a síbox közvetlenül a bejárat mellett van.
A felvonóhoz reggel 450 m-t kell lefelé gyalogolni, visszafelé jó hóviszonyok esetén nem sokkal a házak mögé le lehet csúszni. A recepció mellett van egy kis úszómedence, és szauna. Itt elvileg ingyenes wifi is van, gyakorlatilag azonban senkinek sem sikerült rácsatlakoznia.

Az időjárás végül egész jól alakult: a már említett vasárnapi eső után két napos-gyengén felhős nap jött, ekkor még nem túl ideális hóviszonyokkal. Szerdán viszont egész nap szakadt a hó, így az utolső két napsütéses nap igazi ajándék volt!

A pályarendszer központi részeit egy ülős, majd egy húzós felvonóval lehet elérni, ez utóbbinál reggel jelentős sorok alakultak ki. Általában az egész rendszer eléggé zsúfolt, csak a terep szélei felé voltak kihaltabb pályák.

A terep négy nagyobb részből áll: St.Sorlin, Le Corbier/St.Jean, La Toussuire/Les Bottieres és St.Colomban. Ezek között a közlekedés a L'Ouillon csúcson keresztül történik, ahol emiatt - főleg délután 4 óra körül - igen nagy tömeg áramlik keresztül.
Le Corbier és La Toussuire között van még egy átjárási lehetőség, de ez ottjártunkkor ez csak az egyik irányban működött, Le Corbier felé a Renard pálya folyamatosan zárva volt a kevés hó miatt. Ugyancsak végig zárva volt a kis Les Bottieres-i szakasz, a többi részt viszont végigsíeltük.

Korábban az egyik kedvencünk a ratrakolt fekete Casse Pipe pálya volt, most ennek a neve J.N.Augert. Ez most is jó volt, csak kár, hogy a felső szakaszáról leszerelték a húzós felvonót, így most végig le kell csúszni, és nagyobb köröket kell megtenni, kevésbé lehet pörögni.
Személyes kedvencem a St.Colomban-i részen - ahol jóval kisebb volt a zsúfoltság - az Ormet valamint a Techette nevű pályák voltak. Az előbbi felső részén volt, hogy úgy sikerült két-három kört megtennünk, hogy senkivel sem találkoztunk.
Szintén nagyon jók voltak a Grand Truc-ról levezető piros pályák, sajnos ezt a részt egy lassú ülős felvonó szolgálja ki.
A délutáni menetrendszerű kibuckásodásig ugyancsak élvezetes volt a Bellard és a Piroutte, de jó gyors meneteket lehetett megtenni a kék Grande Vadrouille pályán is - ez utóbbin főleg a szerdai szakadó hóesésben köröztünk.
De ezeken kívül is számos jó pálya van, szerencsére a rendszer elég nagy ahhoz, hogy mindenki megtalálja a kedvencét.

Mindent egybevetve kellemes hetet töltöttünk itt el, még akkor is, ha ennél azért síeltünk már jobb terepen is.

Az előző évhez hasonlóan ezúttal is Brianconban töltöttük a márc. 15. utáni hetet - most is a SkiNet szervezésében - és míg tavaly egy napot szántunk a teljes Via Lattea terepre, idén már két alkalommal is átjöttünk.
Az első nap - csakúgy, mint tavaly - a Chalmettes felvonó aljánál álltunk meg, de ezúttal a pénztárnál csak a francia részre kértünk bérletet (ekkor a brianconi bérlethez kapott szelvényből csak a "Montgenevre" részt vágják le). Az első csúszásunk a Serre-Thibaud felvonóhoz vezetett, amivel a műúttól északra fekvő részre mentünk át. Itt a Troies Scies nevű fekete pálya élvezhető volt, a többi azonban - március lévén és a déli fekvésből adódóan - már délelőtt is erősen olvadt, ezért néhány csúszás után visszatértünk a másik oldalra. Itt már sokkal több kiváló piros és fekete pályán lehetett lecsúszni (pl. Suréou, 104, 97, 93). Ez utóbbival viszont az a probléma, hogy gyakorlatilag csak egyszer lehet rajta lejönni, mivel a csúcsra visszavivő Serra Granet felvonóra - ki tudja, miért - nem érvényes a montgenevre-i bérlet, a visszajutáshoz így egy nagy kört kell megtenni. A napot a Gondrans szektorban fejeztük be, itt még délután is nagyon jó állapotban voltak a pályák (Prés, Sources, Barral).
Egy nappal később Jouvenceaux faluig autóztunk, ez kb. 40 perces út. A bérlettel itt sem volt semmi gond, csak egy kicsit hosszú volt a pénztárnál a sor. A Sportinia felvonóval mentünk fel és a Fraiteve csúcs érintésével egyenesen Sestriere felé vettük az irányt. Két dolog volt feltűnő: egyrészt a francia oldalhoz képest sokkal nagyobb tömeg, másrészt a pályák jóval elnagyoltabb kitáblázása.
Egy hosszú, kék szekérúton csúsztunk le Sestriere Borgata szektorába, és itt végigsíeltük a piros és a fekete pályák többségét, köztük az olimpiai lesiklópályát is. A pályák szélesek, jól karbantartottak, a furcsa csak az volt, hogy több felvonó nem működött, pedig a hó is jó volt, tömeg is volt...
Ezután csúsztunk párat Sestriere központjában, ahol érezhetően kevesebben voltak, majd a kabinos felvonóval visszamentünk a Fraiteve csúcsra. A délutánt a sauze-i rászen töltöttük el, itt rengeteg igen jó pálya közül lehet válogatni, kár, hogy nagyjáből fél órával korábban leállnak a liftek, mint ahogy azt a francia részen megszoktuk.
A nap végén benéztünk még Jouvenceaux régi negyedébe (ez a parkolótól 5 perces séta), ahol mindenképpen érdemes megnézni a festett falú régi kis templomot.
Mindent összevetve sikerült jól kihasználni a bérlet adta lehetőséget, és ez a két nap nagyszerűen kiegészítette a brianconi síelésünket.

A szokásos január végi síelésünk célpontja ezúttal a francia-olasz határon fekvő La Rosiere - La Thuile terepe volt a SkiNet szervezésében.

Szállásunk La Rosiere Les Eucherts részében, a Les Balcons apartmanban volt. Ez egy viszonylag új, több épületből álló színvonalas apartmanegyüttes, ingyenes szaunával, jacuzzival, gőzkabinnal, a recepciónál szintén ingyenes wi-fi-vel. A szobákhoz nemcsak ágynemű járt de még törölközőt is adtak. A jól felszerelt szobákhoz TV, jacuzzis fürdőkád, a nagyobb (min. 9 fős) apartmanokhoz pedig kanadalló is tartozott. Ráadásul igazi pályaszállás volt, este szinte a küszöbig lehetett csúszni.

La Rosiere központi része vagy ingyenes síbusszal, vagy egy hangulatos erdei sétányon érhető el.

A központi pályákat négy modern, gyors felvonó szolgálja ki, mellettük jó kék és piros pályákkal, melyek közül a kedvencünk a Chamois, illetve a még késő délután is tökéletes állapotú Blanchot volt. Sajnos idén mindössze másfél napsütéses napunk volt, a felhős időkben jól jött az alacsonyabban fekvő Marmottes és Fontaine Froide pálya, sajnos mindkettőt egy-egy lassú ülős felvonó szolgálja ki.

Az olasz részre történő átjutáshoz először fel kell jutni a Col de la Traversette-re, ahol egy kis erőd is található, és ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Mont Blanc-ra. Ezután két hosszabb, de egyáltalán nem nehéz húzós felvonót kell igénybe venni, bár a második megúszható egy néhol botozós kék pályával, ekkor a Fourclaz Express-szel lehet a gerincre feljutni.

Bár legtöbben a hágó környékét leginkább a két ország közti átkelésre használják, azért itt is található néhány jó pálya, például a piros Longet (22-es) és Primavera (8-as), de nagyon jó volt a fekete Touriasse (23-as) is.

Az olasz oldalon is van jó pár kellemes piros pálya, például a hosszú 18-as, a meredeken induló 10-es, a 9-es, vagy a szinte mindig üres pályák az Argillien Express mellett. Sajnos amikor ott jártunk, a La Thuile-be levezető pályák alja igencsak kemény, jeges volt, de például az 5-ös fekete pálya egész jó volt. A francia részre történő visszatérés kicsit macerásabb, ugyanis a botozós kék Faisan pályát nem lehet kikerülni, de naponta egyszer azért ez sem olyan nagy tragédia.

Mindent összevetve ez bár nem kiváló, de egy hétre egészen jó kis terep, viszont a szállás kiválasztásánál figyelni kell, mert a La Rosiere központjában lévő apartmanházaktól sokszor csak hosszabb gyaloglással érhetők el a felvonók, ezért mindenkinek ajánlom a Les Balcons apartmanokat.

https://sielok.hu/fotoalbum/la-rosiere-2015/galeria/

Több, mint 10 év elteltével újra egy teljes hetet sikerült eltölteni ezen a terepen, ami most sem okozott csalódást.

Szállásunk a Signal du Prorel házban volt, közvetlenül a kabinos felvonó mellett. A szobák rendben voltak, a síbérletet a ház portáján kaptuk meg, a szobaleadás zökkenőmentes volt. Egyetlen furcsaság, hogy a gyakori lopások miatt a síléceket az erkélyen kellett tárolni.

Végig ragyogó napsütésünk volt, és március lévén a pályák alsó részei délutánra már nem voltak a legjobb állapotban, de a felső szakaszokon még szerencsére bőven volt hó.

Amióta itt jártam némiképp átalakultak a pályák, új felvonókat építettek, ezek közül a legjelentősebb talán a Cucumelle-re vivő Vallons. Régen ide jóval nehezebb volt feljutni, igaz, emiatt most az innen levezető piros pályát hamar széttúrják.
Viszont a Monetier-i rész gyakorlatilag változatlan, az Étoile húzós lift mellett most is nagyon jókat lehet száguldani, de a többi piros pálya is igen kellemes. További kedvenc pályáink: Clot Gauthier, Draye, Stade (az Aravet-nél, ha éppen nem volt lezárva), Éduits, Aiguilette (kár, hogy ez utóbbi kettőt egy lassú ülős szolgál ki) és a brianconi részen a Stade nevű húzós melletti piros pálya. Mivel itt a felvonó 16:50-ig járt, ezért mindig itt fejeztük be a napot.

A bérlet a Serre Chevalier mellett több más helyre is érvényes, mi egyszer átmentünk Puy St. Vincent-be - ami egy napra tökéletes terep -, egy másik napot Montgenevre-re szántunk, hazafelé pedig egy másfél órás veronai városnézéssel koronáztuk meg ezt az igen kellemes hetet.

Idén is ezen a terepen töltöttük a január utolsó hetét, de ezúttal a Les Arcs-i oldalon, Vallandry-ban laktunk. Szállásunk a Le Petite Ourse apartmanházban volt, ahonnan a pályák alig 50 méteres gyaloglás után elérhetők, sőt, volt, hogy a hóesés után egészen a bejáratig lesíelhettünk.

A település központjában van egy bolt, pékség, síkölcsönző, néhány étterem, no és a Csokoládépalota, ahol a különböző csokikrémeket és likőröket végig lehet kóstolni.

Mivel idén elég sok felhős napunk volt, nagyon jól jött, hogy a Vallandry feletti kiváló erdei pályákat könnyen el tudtuk érni. Délutánonként kinyitották a Peisey felvonó tetejéről induló versenypályát is, amely remek befejező csúszásokat tett lehetővé. A felvonók egyébként 9:15-től 16:55-ig jártak.

Nagyjából besíeltük az egész terepet, lementünk Villaroger-be, Plagne Montalbert-be, Champagny-ba csak azért nem, mert amikor arra jártunk a havazás utáni napon a legalsó pálya épp le volt zárva. Ezeken a szélső pályákon jóval kevesebben voltak, mint az olykor igencsak zsúfolt központi pályákon, a baj csak az, hogy mind Villaroger-ből, mind Montalbert-ből elég lassú felvonók hoznak vissza. Egyébként a síterepen lévő felvonók nagy része gyors, húzós felvonót gyakorlatilag nem kell használni.

Az utolsó nap végre zavartalanul sütött a Nap, így előbb az Aiguille Rouge felé vettük az irányt, és 25 perces sorállás után 11-re értünk fel a csúcsra. Innen, a tömeget elkerülendő, a csak jelölésében fekete, a valóságban inkább könnyű piros pályán csúsztunk le a Lanchettes felvonó tetejéig, majd elindultunk a Vanoise expressz és a gleccser felé. A Plagne-i központot kikerülve a lassű Inversens felvonóval jutottunk fel a Roche de Mio-ra, majd 20 perces sorállás után 2 órára értünk fel a gleccserhez, és élvezhettük a csodás panorámát meg a porhavas pályákat.

Összességében idén is nagyszerű hetet töltöttünk el ezen a terepen, melyet mindenkinek csak ajánlani tudok.

Feltettem néhány fényképet:
https://sielok.hu/fotoalbum/paradiski-2014/galeria/

Visszatértünk Valmorelből, egy fantasztikus márciusi síelésről.

Az indulás kalandos volt, a hóakadályok miatt 4 óra alatt értünk el Győrig - Komárom és Vámosszabadi között a szlovák oldalon - onnan már sima volt az út, eltekintve a szokásos svájci dugóktól. (Visszafelé is Svájcon keresztül jöttünk, beiktatva egy rövid Murten-i városnézést).

Szállásunk Valmorelben a Cachette apartmanházban volt. A házak elrendezéséből következően a fizetős parkolóból (amit előre, interneten ki lehet fizetni) némi cipekedésre fel kell készülni. Viszont a folyosónkról egyből a Lanchette felvonóhoz vezető pályára léphettünk ki, azaz valódi pályaszállásunk volt.

A szállás egész jó volt, mi két teljesen azonos, jó felszereltségű, balkonos, négyfős apartmant kaptunk, ahol a nagy nappalit estére egy elhúzható harmonika-ajtóval kétfelé lehetett választani. Az egyetlen hátrány, hogy a reggeli bagettért egészen a - rendkívül hangulatos - központig kellett elgyalogolni.

A hét elején rengeteg hó esett, így egész héten kiváló hóviszonyok között síelhettünk.
A terepen a széles, jól karbantartott, lendületes menetekre csábító kék pályák dominálnak, de van néhány meredekebb piros pálya is. Reggel még igen jó volt például a Lanchette és a Combe du Mottet, valamint a Lauziere-ről levezető La Colombe - sajnos mindegyiket lassú felvonó szolgál ki, ráadásul a Lauziere felvonóhóz csak egy lapos, lökdösős pályát érintve (Le Col) lehet eljutni.

A két kedvenc pályánk a két versenypálya volt, amelyek szerencsére nyitva voltak: a valmorel-i oldalon a Stade Compétition, a St.Francois-i részen pedig a Les Coqs melletti Stade de Slalom, ezeken még délután is kiváló volt a hó minősége. Ez utóbbi mellett volt az egyetlen ratrakolt fekete pálya, a L'Aigle. A Marquis felvonó tetejétől ezen kívül még a kellemes kék Rimolard pályán is le lehet csúszni, úgyhogy ezzel a felvonóval minden nap mentünk pár kört. Ezeken kívül még a Planchamp, a Renard és a la Dóme is igen kellemes volt, Doucy-ba viszont elég volt egyszer lemenni.

A L'Aigle-n kívűl a többi fekete pálya nem ratrakolt, így a meredek buckamenetet kedvelők sem csalódnak. Pontosabban van egy kivétel: a Le Riondet nevű pálya Valmorel felé eső részének fekete színe az ellenség megtévesztésére szolgál, ez ugyanis nem más, mint egy kék szekérút - a másik irányba induló pályáról nincs infóm, arra nem jártunk - ráadásul a felvonóhoz vezető Col de Mottet-en is intenzíven kell botozni.

Mindent összevetve egy rendkívül kellemes hetet töltöttünk el, én márciusban még nem tapasztaltam ilyen kiváló hóminőséget, mindössze péntek délben kezdett el olvadozni néhány pálya a St.Francois-i oldalon. A terep egyetlen hibája talán, hogy - az egy Lanchette kivételével - hiányoznak az erdei piros pályák.

Felraktam néhány képet is:
https://sielok.hu/fotoalbum/valmorel-2013marcius/galeria/