Aki a Gamskogel pályájáról a Tschaneck irányába akart átjutni, annak egy autóutat kellett kereszteznie. Igaz táblák kihelyezésével, mind a síelőt, mind az autóst figyelmezették a veszélyre, lassításra, de mégis néha adódtak kellemetlen és veszélyes szituációk. Most ez megoldódni látszik, ugyanis az autóutat egy alagútban vezetik át a sípálya alatt, így a Stamperl pizzériánál már nem kell többé, lassítanunk, megállnunk.
Nemhiába keresztelték a csúcstól egészen a völgyig (St Margarethen) futó lesiklópályát A1-re, hiszen gyakorlatilag egyenesen, "toronyiránt" és nagyjából azonos meredekséggel visz az útja, mindez hat kilométeren keresztül.
Bár St Margarethen-ig eddig is le lehetett csúszni, azonban itt-ott voltak meglehetősen lapos szakaszok, ahol bizony tojástartás kellett ahhoz, hogy ne lassuljunk le vészesen, különösen a késő tavaszi délutánokon. Az A1 egyedülálló lesz egész Ausztriában, hiszen szinte alig találni olyan, a sípályarendszert a völggyel összekötő sípályát, azaz Talabfahrtot, ami azonos eséssel, laposabb szakaszok közbeiktatása nélkül vezetne a völgyig.
Természetesen az A1 elképzelhetetlen lenne hóágyúk nélkül; a pályák mellé 100 db (!) lándzsás típusú hókészítőt szerelnek. Továbbá a Tschaneck pályája (a hatüléses melletti) melletti hóágyúrendszer is új tagokkal bővül; itt 20 db lándzsás hószóró fogja erősíteni a már meglévő armadát. A megnövelt kapacitással ezt a lejtőt nem egészen négy nap alatt 30 cm vastagságú technikai hóval tudják befedni.
Az idén sem lesz új felvonó az Aineck Lungau felé néző lankáin. Bár Katschberg alapjában véve kitűnő síterep, de sokak szemében nagy hiányosság, hogy St Margarethen-től egy duplaülésest és három csákányost kell igénybe vennünk ahhoz, hogy elérjük a csúcsot, ez a várakozási időket nem számítva legalább fél óra!
Az ígéretek szerint 2008 nyarán megoldódna ez a probléma is. A felvonó típusáról egyelőre csak spekulációk keringenek, várhatóan egy kabinos és egy ülőfelvonó jelentené a gyógyírt a jelenleg igen hosszú és fárasztó felvonózásra.