bertazs által küldött hozzászólások listája

Síelés elvonási tünetek miatt, ma két barátommal kiugrottunk Semmering Stuhleck-re síelni. Tegnap szinte óránként néztük a különböző időjárás jelentéseket, hogy bele vágjunk-e, mert a ködben hóesésben síeléssel idén már tele a padlás, de bevállaltuk és jelentem nem bántuk meg.
A Stuhleckbahn középállomásának a parkolójában álltunk meg, mert ide le lehet csúszni és nem kell lifttel lemenni, mint az alsóbb parkolókhoz. A parkoló reggel szinte üres volt, így a lifthez közel tudtunk parkolni. Kicsit felhős időre érkeztünk és a hó is szállingózott, de a nap is át derengett a felhőfoszlányokon és a látási viszonyok is jók voltak. A bérlet 43 euro volt (itt nincs utószezon), amit azért egy kicsit borsosnak érzek max. 24 km pályáért, de hát ez van. Délelőtt a pályák egészen az aljáig tökéletesek voltak, szépen kifagyott ratrakolt széles, nem buckás, jó ritmusú pályák. Legjobban tetszett a piros hármas. Minden pályán lecsúsztunk egyszer, volt amin kétszer is. Az 1-es pálya mellett található egy kitűzött szlalom pálya, amit bárki használhat. A bejáratánál a bérletet lehúzva megméri a"versenyző" idejét. Sajnos a kapuk mellett nagyon ki volt járva és a vályúban az én hosszabb GS lécemmel nem volt túl szerencsés a szűk fordulókat nagy sebességgel abszolválni, a rövidebb SL lécek előnyben, de így is jó buli volt, de szerintem ez gyerekeknek igazán jó élmény. Kicsit lejjebb volt még egy nem túl meredek sebességmérős pálya szakasz, amit szintén a bejáratánál lehúzott bérlettel lehetett használni. A kiírás szerint az eredményeket a skilines.cc oldalon lehet csekkolni (még nem néztem meg). Nekem Stuhlecken régről a kedvencem a 11-es piros pálya a csúcsról lefelé, ami ugyan rövid, de nem buckás, széles, fantasztikus az esése és a letörés, ami lentről nézve nagyon meredeknek tűnik, amikor rajta síel az ember szinte kezes báránnyá válik és óriásit lehet rajta hasítani, ezért aztán azon 5-6 kört pörögtünk. Haladó sízőknek kötelező kipróbálni egyszer. 1 óra körül egy csúnya felhő kúszott a pályák fölé és Holle anyó is rendesen megrázta a dunyháját, ezért úgy döntöttünk, hogy eljött az ebéd ideje. Ezt a Stuhleckbahn tetejénél lévő önkiszolgáló, Fridrich névre hallgató hütte étteremben ejtettük meg, ahol kedves magyar személyzetbe botlottunk. Az árak is barátságosak voltak. 1 menü 7,30 euro (leves, hortobágyi palacsinta) búzasörrel és kávéval megspékelve 13,70 euroba került, de 7 euroért lehetett enni akár egy nagy adag bolognait is. Az ebéd végeztével, mintha csak mi rendeltük volna az ég is újra kitisztult és megint előbújt a nap. Gondoltuk, csúszunk megint néhányat a kedvenc piros 11-es pályán, de döbbenten konstatáltuk, hogy számunkra ismeretlen ok miatt azt a részt lezárták. Így maradtak az alacsonyabban fekvő pályák. Mivel a pályák alsó részei már erős olvadásnak indultak és kellően össze is volt túrva rajtuk a kásás tavaszi hó, így az 1-es, 1a, 1b alsó szakasza nem okozott túl nagy élvezetet, ezért inkább az 1-es tetején, a 3-as, 3a pályákon csúszkáltunk. A 3-as pályának az alja is egészen jól tartotta magát, talán mert a mellette lévő Promibahn kicsit magasabbról indul. A nap végére verőfényes napsütéses időnk lett és bár csak 4-ig járnak a felvonók, egy nagyon kedves liftkezelő még 4 óra 5 perckor felengedett a Weißenelbahn-on egy utolsó csúszásra. Összességében egy nagyon jó kis napot töltöttünk Semmering Stuhleck-en, tömeg nem volt sem a felvonókon sem a pályákon és az időjárás is a kegyeibe fogadott. A pályák felső részei zárásig tökéletesek maradtak a völgyben uralkodó tavasz ellenére. Egyedül azt sajnáljuk, hogy délután lezárták a csúcs felvonót és a 11-es pályát , de a legbosszantóbb az, hogy nem tudjuk az okát. No de félre bánat félre bú, soha rosszabb sínapot!

03.17-én síeltünk egy napot itt Turrachon. A kreischberg-i magyar inváziót elkerülendő scheifling-i szállásunktól inkább kicsit többet autózva (50 perc) választottuk ezt a síterepet.
Az időjárás nem fogadott kegyeibe, mert már megérkezésünkkor kezdett szállingózni a hó, ami délutánra tisztességes havazásba ment át. Parkolóhelyet a Wildkopf lifthez közeli parkolóban találtunk, ahonnan egy drótkötél (bérlet nélkül is) áthúzott minket a műút alatt a Kornock bahn aljához, ahol a bérleteket is meg tudtuk venni. A felhő határ kb. a Kornockbahn (fűtött, kényelmes, gyors, buborékos) lift félútjánál volt, így látni valamit csak az ez alatti pályarészeken lehetett. Mivel a 2-es 3-as pályán csak a félúttól lehetett a köd miatt bármit is látni, inkább a Schafalmbahn lift alatti piros 14-esen mentünk (amin a 15-ös fekete pálya elágazásától kezdve már csökkent a köd és határozottan nőtt a látótávolság), ill. a kék 17-esen csúsztunk párat, aminek a teteje szintén vak síelés volt. A piros pályák jó esésűek, nem buckásak, kellően szélesek voltak, a kék kicsit lankásabb, de egyik sem állítja megoldhatatlan feladat elé a síelőket. Némelyik kicsit hullámos, jó móka. Ezután visszamentünk a Kornock aljába és a Goaßstall nevű hangulatos kis hüttében bekaptunk egy-egy rántotthúsos szendvicset ami elég méretes volt, így a srácok felesben ették. 3,5 euro/db volt az ára, a gyerekek teával (2,80 euro), a felnőttek forraltborral (3,20 euro) öblítették le. Végezvén az ebéddel a műút alatt átcsúsztunk a másik oldalra. Itt a Wildkopf csákányos lifttel felmenve a 19-es fantasztikus piros pályán lecsúsztunk a Zirbenwald 6-os ülős (buborékos) lift aljába, majd azzal fel a 19-es pálya tetejére és onnan a 20-as pályára átcsúszva a Turracher bahn-t céloztuk meg. Itt a 20-as piros FIS minősítésű, valamint a 21-es piros pálya fantasztikus élmény volt. Az esése a ritmusa, a tökéletesen kifagyott ratrakolt alapra esett 1 centinyi friss hó földöntúli élményt nyújtott. Hasítottunk, mint Tomba ala bomba anno :). A 21-es folytatása, a feketének jelölt 35-östöl sem kell megijedni, van benne egy kicsit meredekebb letörés (ez máshol simán piros), de tökéletes állapota miatt, szinte fékezés nélkül lehetett abszolválni. A délután hátralévő részében a 18-19-20-21-es pályákat variáltuk. A magasabban fekvő 22-től fölfelé számozott pályákat a nagy köd miatt sajnos ki kellett hagynunk. Viszont a hütték nem érik egymást a hegyen, ritkák mint új autópályán a benzinkút :). A legvégén amikor a bérleteket vittem visszaváltani (mert a család már teljesen elázva inkább a Goaßstall hütte forrócsokiját választotta) még egyszer felmentem a Kornockbahn-nal, de a köd és az addigra már elég masszív hóesés miatt nem okozott maradandó élményt az utolsó csúszás. Mindenesetre jó időben nagyon élvezetes síterep lehet ez is, bár itt sincs túl hosszú csúszásokra lehetőség, de a liftek gyorsak korszerűek, a pályák pedig nagyon jók. Tömeg nem volt sem a felvonóknál sem a pályákon, ám reggel a bérlethez jutás kicsit nehézkesre sikeredett, mert csak 2 pénztár volt nyitva és az ott kiszolgáló hölgyek sem kapkodtak túlzottan valamint sor is volt amit ki kellett várni. De ettől a kis kellemetlenségtől eltekintve pozitív a véleményem a helyről és a zsebemben még ott figyel a bérlet mellé kapott Turrachos repi zsepi!

Mi, kis családommal 03.16-tól 20-ig voltunk a murau-i régióban. A 15-i őrületet direkt elkerülve, de még a szombatot (03.17.) is biztonságból a Turracher Höhé-n töltve két napot síeltünk Kreischbergen és 1 napot Lachtalban. Mivel a szállásunk Scheiflingben volt több pályarendszer közül választhattunk: Kreischberg 24 km, Lachtal 20 km (a Kreischbergen vásárolt bérlet Lactalra is érvényes), Grebenzen 15 km, Turracher Höhe 60 km.
Kreischbergen a magyar túlsúly tényleg kétségtelen, nem nagyon hallottunk idegen szót, de legalább mindenhol, a bérletpénztártól a hüttéig beszélnek magyarul. "Tomace" sítárs bejegyzésére csak annyit reagálnék, hogy azért mert magyarok vannak többen, én nem tapasztaltam az általa leírtakat, semmivel sem volt rosszabb a helyzet, mint más európai síterepeken, sőt találkoztunk udvarias és segítőkész honfitársakkal is. Valóban sok a család és a kisgyerek, akik "természetesen" a pálya közepén állnak meg, sokszor hirtelen (az enyémek is időnként), vagy nem néznek körül induláskor, de ilyenkor nekünk tapasztaltabb síelőknek kell körültekintőbben síelnünk/bordoznunk. A pályák besorolása szerintem is kicsit túlzó, frissen ratrakolt hibátlan állapotában, jó látási viszonyok között én sem nevezném egyiket sem feketének, de az 1-es pálya délután kicsit kásás és buckásra síelt állapotában már igényel némi sítudást és meredeksége okán már joggal nevezhető feketének. A két napból az elsőre nem vesztegetnék sok szót, mert a köd és a szállingózó hó miatt nem sokat láttunk sem a panorámából sem a pályákból. Látni csak 1800 m alatt lehetett valamit. A második nap már remek napsütésben telt. A hideg éjszaka után gyönyörűen kifagyott, a frissen esett havat tökéletesre ratrakolt pályákon hódolhattunk szenvedélyünknek. Nem tudtunk betelni a jobbnál jobb pályákkal. A Rosenkranz-i rész pályái nekem kicsit rövidek, viszont nagyon jó esésű pirosak nem buckásak kellően szélesek, de a fekete jelölés itt tényleg túlzás. Mindegyiken élmény lecsúszni. Bár a kétüléses lift ami felvisz, nem álmaim netovábbja, már a beszállás kisgyerekkel sem túl szerencsés és főleg mikor a fa határ fölött megkínál a hideg északi szél! A középső kabinos tetejéről pedig a 18-as és a 7-es pálya is nagyon tetszett, de ezek sem túl hosszúak, a 13-as kék "botozós" viszont nem túl nagy élmény. Apropó kabinos lift. Nem nagyon kedvelem az állandó lecsatolás-felcsatolás, vizes-havas léc vonszolás miatt, ha tehetem inkább ülős liftet választok, de tény, hogy mostohább időjárási viszonyok esetén jó szolgálatot tesz. Itt most remek volt az idő és ezért inkább az ülős felvonókat próbáltuk előnyben részesíteni. A 15-16-17-es piros (a fekete jelölés itt is csak marketing) pályákat nem csak a remek pályák miatt, hanem az azokat kiszolgáló kényelmes, gyors hatos ülős lift miatt is a szívünkbe zártuk. Bár csak ezek is hosszabbak lennének! Aránylag hosszú, minden igényt kielégítő csúszásra igazából egy lehetőség kínálkozik mégpedig a leghosszabb csákányos tetejéből a 3-ason vagy 4-esen kezdve, a 2-esen, majd 1-es pályán végig, le a parkolóig. Ez tényleg rendben volt, ahogy a változó meredekségű és szélességű, de nem buckás pályákon végig hasít az ember. A 3-as pályán volt egy kitűzött szlalom pálya amit bárki használhatott. A gyerekeim is nagyon élvezték, kár, hogy az időmérő nem volt bekapcsolva. Amikor mi voltunk tömeg nem volt, sem a pályákon, sem a felvonóknál. A parkolás és a WC-ék kulturáltak. Mi hüttét is találtunk átlagos osztrák hütte árakkal és étkekkel, italokkal, de sajnos a sógoréknál még mindig lehet a hüttékben és az éttermekben dohányozni. Második napunk zárásakor a lefelé vezető 1-es fekete pálya még meglepően jó állapotban volt, csak az utolsó 300 méteren fogadott kicsit kásásabb tavaszi hó. A liftek viszont tényleg járhatnának kicsit tovább márciusban.

Miután tavaly már 1 fantasztikus napot síelhettem a Via Lattea francia részén, Montgenevre síterepén, nagyon megörültem, hogy a Serre Chevalier Galaxy bérlet 1+1-es verziója tartalmaz 1-1 nap síelést a francia és az olasz részen is (+ 400 km pálya). Pontosabban úgy működik a dolog, hogyha a bérleted csak Montgenevre-n érvényesíted és nem síelsz át az olasz részekre érvényesítettni, egy napon, akkor azon a napon, az ott kapott térképen sárgával jelölt felvonókon utazhatsz, így viszont egy másik nap átmehetsz az olasz részekre, de értelemszerűen akkor már a francia oldali felvonókat nem használhatod. Ennek ugyan értelmét én nem látom, de különösebben nem zavart a dolog, miután Montgeneveren is el lehetne síelni akár 2-3 napot is, nem beszélve az olasz részről, ahol a paraméterekből kiindulva akár 1 hetet is simán el lehet tölteni és Montgenever-ből csak egy faluval kell odébb menni Clavierbe (3 km), Briancontól pedig 17 km.
Montgenevre:
Brianconból kb. fél órás autózással a szerpentinen (14 km) közelíthető meg, de most elég sokszor leállítottak és csak felváltva haladhatott a forgalom, az előző napi nagy havazás következményeinek eltüntetése miatt. A nagy hó miatt csak kevés parkolót nyitottak meg, nagyrészt fizetőst, de ha időben felér az ember még talál az ingyenesekben is helyet, mi pont megcsíptük az utolsót a Les Chalmettes lift közelében. Nem volt nagy tömeg, csak az ingyenes parkolók fogytak el gyorsan, a fizetős részek üresek voltak. Viszont szombaton a hazavezető úton láttuk, hogy fél tízkor már szinte alig volt szabad hely (a fizetősekben is) pedig úgy elmarták a havat, hogy az út mellett két oldalt is meg lehessen állni és bár Briancon felől nem volt forgalom, Torino felől több kilométeres kocsisor araszolt Montgenevre és Briancon felé. Tehát kocsival érdemes hétköznap menni. Érdekes módon a Via Lattea-n tovább tartanak nyitva a liftek mint Serre Chevalieren, ahol 16.30 után már sehová nem lehet feljutni, míg az olasz részen még 17 óráig járó liftek is vannak.
A pályák a műút két oldalán helyezkednek el, így ha süt a nap, akkor egész nap, akár zárásig napos pályán síelhetünk kiváló látási viszonyok között.
Mi tehát a Les Chalmettes TMX lifttel indultunk fel és először a Les Anges csúcs alatti fantasztikus kék és piros pályákon pörögtünk. A gleccser jellegű, tetején kopár részen (ami egyben a free-rider-ek paradicsoma is) mindegyik pálya hibátlanul kezelt, nem jeges, nem buckás, széles, némelyik kicsit hullámos, így bátran meglehet ereszteni besorolástól függetlenül. Két nem túl hosszú ülős és egy tányéros lift szolgálja ki ezt a kb. 6-7 nem túl hosszú, de nagyon élvezetes pályát. Hétköznap és előszezon lévén kevesen voltak a pályákon és a felvonóknál, de a szombat reggeli áradatot látván hétvégén szerintem nem ilyen rózsás a helyzet.
A fenti pályák kipróbálása után jó kis erdei pályákon lecsúsztunk a Prarial lift aljába majd azzal felérve a kiváló és élvezetes Tremplin nevű fekete pályán zúztunk le a másik oldalra átmenő Serre Thibaud TMX lift aljába. Felérve azonban azzal szembesültünk, hogy a lifttől jobbra fekvő szintén gleccser szerű kopár, dimbes dombos Colde L'Alpet-i rész nem megy, le van zárva. Itt sajnos sehol nem jelzik a síelőknek mint pl. Serre Chevalier-n, hogy a síterep mely részei vannak nyitva. Pedig rengeteg hó volt rajta (lehet, hogy ez volt a baj), de a pályákhoz hozzá sem nyúltak, szűz hó és üresen szomorkodó felvonók. No de sebaj, párszor lecsúsztunk a TMX aljába egy isteni pirosas-kékes pályán, majd a két üléses Le Chalvet Superior nevű (neve ellenére) kissé rozzant kétüléses lifttel felmentünk a 2650 méteres Chalvet tetejére, jóval a fahatár fölé. Hűvösebb is volt odafent, de azért megcsodáltuk a panorámát és az ott talált remek piros és fekete pályán csúsztunk néhányat.
Ezután benéztünk a kabinos Chalvet lift végállomásánál lévő nagyon impozáns hüttébe, ahol a teraszon óriási párnás punnyadós fotelekben lehetett (volna) gyönyörködni a páratlan kilátásban. De mivel az éttermet kicsit drágának, a kiszolgálást pedig lassúnak találtuk, meg az idő is pont felhőssé vált, így újra átmentünk a másik oldalra és ott a már tavalyról ismert, a Les Gondrans lift aljában lévő hüttét látogattuk meg, ahol lehetett kb. 22 euro-ért egy leves, főétel, forraltbor combót kapni.
Utána felmentünk a Le Rocher L'Aigle lifttel, ahonnan kiszállva ismét gyönyörű panoráma tárult elénk, el lehetett látni egész Brianconig és túl. Ide többször is feljöttünk, hogy a nekem ezen a napon talán a legjobban tetsző piros pályán pörögjünk, de sajnos ennek is csak az egyik oldala volt nyitva. Ezután a nap végéig, az ezen az oldalon lévő erdei pályákon pl. a Le Brousset fekete és kék változatán, és minden további útba eső pályán síeltünk. 16,44-kor még becsusszantunk a '45-ig járó Prarial lift beszállójába és annak a tetejéről pont oda tudtunk csúszni autóhoz a parkolóba.
Egy csodás napot töltöttünk itt, annak ellenére, hogy az időjárás nem volt tökéletes, a reggeli napsütést déltől felhősödés váltotta fel, némi hószállingózással és a látásviszonyok enyhe romlásával. De később újra kisütött a nap és ez feledtette azt a kis rossz érzést ami a lezárt részek miatt volt, bennem, mert én tavalyról még emlékszem, hogy ott is milyen tök jó pályák vártak volna, pedig akkor jóval kevesebb volt a hó. De hát az ember ne legyen telhetetlen!
Az olasz oldal: Sestriere
Tavaly mikor egy napot a fantasztikus Montgenevere-n síelhettem rákerült a bakancslistámra, hogy az olasz oldalt is meg kell ismernem. Miután hóban nem volt hiány talán túl nagy elvárásokkal is mentem és lehet, hogy ez is oka kicsit a fanyalgásomnak, de engem most nem győzött meg az olasz rész.
Bár Montgenever-ből is át lehet lécen csúszni a következő faluba, mi inkább a helyismeret hiánya miatt nem bíztuk a véletlenre és a Montgenever utáni faluig Claviere-ig autóztunk (+3 km) mert ugye az 1+1-es bérlet konstrukció miatt az olasz oldalon kellett érvényesíttetni a bérletünket és már csak az olasz oldalhoz tartozó felvonókat használhattuk.
A faluba érve könnyen találtunk ingyenes parkoló helyet a
La Coche felvonó parkolójában. Alig volt néhány autó a parkolóban. A bérlet érvényesítése után a a La Coche lift felé vettük az irányt. Úgy gondoltuk egy gyorsat csúszunk az itteni pályákon, majd gyorsan továbbindulunk, mert a térkép alapján elég hosszú út várt ránk Sestriere és Oulx felé. A La Coche-ből kis átcsúszással átszálltunk a Serra Granet felvonóba. Ennek a középállomásán kiszállva csúsztunk egyet és megállapítottuk, hogy ugyanolyan kiválóak a pályák itt is mint Montgenever-n. Hibátlan pirosak, kékek, erdei, nem buckás, nem jeges, néhol kicsit keskenyebbek, azután szélesebbek, jó ritmusban hullámzóak. Nagyon lendületesen síelhetők. Úgy gondoltuk, ha nem találunk jobb pályákat a többi hegyen, délután akár itt is elsíelgethetünk. Az aljáról tehát újra fel a La Coche és a Serra Granet lifttel, de most már a tetejére, hogy indulhassunk a többi hegy felé. Felérve már kezdtük sejteni, hogy a tájékozódás itt már korántsem lesz olyan könnyű, mint Montegenever-n, vagy Serre Chevaliere-n. Ha valaki megcsinálta a Sella Ronda körsít tudja mire gondolok. Kiszállva a liftből a táblák, térképek csak úgy olaszosan 20-25 méterrel feljebb vannak elhelyezve s miután odabotozol, látsz két-három nyilat pl. Sestriere, Claviere, Montgenevre felirattal. Se egy felvonó név, se egy pálya szám. Ha viszont a célod felé vezető pálya számát ki is silabizálod a térképről, biztos, hogy nem lesz kitéve a pálya elején, hanem a pályára becsúszva 25-100 méterre. És ha rossz felé mentél, akkor annyi, kereshetsz egy felvonót, ami visszavisz, hogy újra próbálkozz. Ez sajnos az egész pályarendszerre jellemző. Ráadásul a pályán is 300-400 méterenként vannak a számozások, és sokszor észlelhető elágazás nélkül egy adott pálya más számozással folytatódik, amit megint csak a térképen lehet kibogarászni. Ha viszont látható elágazás is van tutira meg kell állni, hogy megbizonyosodj, hogy tényleg bármelyik irányba mehetsz. Nos a Serra Granet tetejéről egy kis térképészkedés után megtaláltuk a helyes irányt Cesana felé a Sansicario-i lift aljába. A táblákon, ha voltak éppen útközben, vagy Cesana, vagy Sansicario volt kiírva, de minket nem tudtak összezavarni :)
Először egy isteni nagyon jó esésű szinte még frissen ratrakolt piros pályán kellett csúszni, ami egy végtelen hosszúnak tűnő erdei zöld átcsúszóba vezetett, ahol időnként még botozni is kellett. Lett volna egy piros meredekebb lecsúszó közben, de az sajnos le volt zárva, pedig volt rajta hó dögivel. Az erdei pálya végül a Rafuyel nevű 2-es ülős liftbe torkollott, amellyel lefelé és fölfelé is lehetett közlekedni.
Itt azonban volt még egy kis tanakodás, mert a felvonó előtt volt egy elágazás, ahol le volt szedve az elzáró szalag, de a pálya mégsem tűnt hivatalosan nyitottnak. Mi végül a felvonót (levonót) választottuk és nem bántuk meg mert föntről már láttuk, hogy egy teljesen kezeletlen mély szűzhavas pályán(?) kellett volna leevickélnünk, s mivel közülünk senki sem free-rider, ezt nem bántuk annyira. Egyébként a zöld lecsúszó is kihagyható egy 4-es ülős szintén kétirányú lifttel, de már így is annyit lifteztünk és olyan keveset síeltünk, hogy ez fel sem merült. Leérve Cesana-ba utunk egy kabinos lifthez a Ski-Lodge nevezetűhöz vezetett, amelynek teteje már Sansicario-ban volt. Na megérkeztünk gondoltuk, de ekkor még két 4-es ülőssel és 1 tányérossal fel kellett menni az M. Fraiteve csúcsra. Már majdnem egy órát felvonóztunk, úgy, hogy szinte 500 métert sem síeltünk. A Pragelato rész tetején két választás adódott, vagy Sestrier, vagy D'Oulx felé vesszük az irányt. Sestriert választottuk, de nem jártunk túl jól. Természetesen "olaszosan" itt sem jelzik semmilyen módon, hogy melyik felvonó, vagy pálya nem üzemel. Elindultunk Sestrier felé, (persze a helyes utat megint nem volt egyszerű megtalálni (az előbb említett tábla és számozás mizéria okán), de mindenhol azt tapasztaltuk, hogy a Sestrier felé vezető pályák le vannak zárva. Közben a délelőtti napsütéses idő is kezdett elromlani és a magasabb csúcsok felhőbe takaróztak, így a látási viszonyok is jelentősen romlottak. Egy helyen el is vétettünk egy elágazást, aminek okán a a pragelato-i Colo 2 üléses aljában kötöttünk ki, majd felérve újra próbálkoztunk egy másik iránnyal. Ezen a részen a pályák havasabbak, kicsit buckásak, de jól síelhetőek voltak. Tehát újra próbálkoztunk, a térkép szerint egy kék pálya jöhetett számításba. Ez a kék pálya egészen biztatónak tűnt, mert részben a Sestrierből feljövő kabinos lift alatt tekergett, de csak a félállomásig jutottunk, ugyanis, mint kiderült a rengeteg hó ellenére sem lehetett pályán lecsúszni Sestrierbe. Így maradt a kabinos "levonó". Az ablakból, láttunk néhány bátor free-ride-ost és board-ost a kezeletlen pályán, de mi nem szerettünk volna hasonló babérokra törni. Sestrier látványa sem volt valami magasztos, vagy lélek emelő. Egy az olimpiára épült, modern, de kihaltnak tűnő, tájidegen épület halmaz, nagy kör alakú toronyházakkal, ami egy erőmű hűtőtornyaira emlékeztet. Nyoma sincs a romantikus kis hegyi falvak hangulatának, a rusztikus, de mégis szép házaikkal, szűk utcáikkal, mint mondjuk Claviere. Megérkezvén felmentünk a Garnel 4 ülésessel és a tetején meglátogattuk a hüttét. Mondjuk jobb lett volna feljebb menni egy lifttel, és onnan becsúszni a hüttéhez, mert a Garnel kiszállójától elég rendesen kellett botozni a hüttéhez. Önkiszolgáló mivolta ellenére ez volt a legdrágább hütte a héten. Forraltbor pl. 5 euro, de azért 25 pénzből meg lehetett úszni egy minestrone leves, lasagna, forraltbor + egy igazi olasz eszpresso menüt. A kávé 1,20 volt és tényleg finom. Ezután még följebb mentünk egyet a 4-es Nouva Nube lifttel, de a rossz látási viszonyok miatt nem volt többhöz kedvünk. Mivel itt főleg fekete és piros pályák sorakoznak, az élvezetes síeléshez, nem árt a jó látásviszony. Így inkább elindultunk a kabinos aljába, hogy visszajussunk a Pragelato tetjére és ott eldöntsük hogyan tovább.
Visszaérve a Oulx-i csúcsok is még mindig felhőbe burkolóztak, a lenti pályákért meg nem mentünk oda, így úgy döntöttünk, ma kihagyjuk az Oulx-i részt és visszafelé vettük az irányt. Helyes irányba állva Sansicariot, a ceseana-i kabinos lift tetejét céloztuk meg és onnan szerettünk volna lejutni a Rafuyel lift aljába ami visszavisz Clavierbe. Egy ideig jól is alakult a dolog, de a Lodge lift tetejénél lévő elágazásnál elfogyott térképen jelölt kék a pálya. Valamiért mégis úgy döntöttünk, lécen indulunk a középállomás felé, a térképen jelölt kék úton. Csak remélni mertük, hogy nem kell majd vissza evickélnünk. A középnél lejjebb amúgy sem lehet csúszni, mert a onnan már térkép szerint is csak felvonóval lehet lejutni. Szerencsénkre a kék pálya végül egy leratrakolt átcsúszóba torkollott, amin előttünk addig még nem járt senki. Utánunk azért már jöttek. A pálya végül nem jutott el teljesen a középállomásig, mert amikor már láttuk a célt a ratrak nyom elfogyott (a gép valószínüleg megfordult) és így összetúrt mélyhavon kellett magunkat odaszenvedni a beszállóhoz, ami ráadásul a másik oldalon volt, mint ahonnan mi közelítettünk. A kaland szerencsére jól sült el és büszkék voltunk magunkra, hogy megcsináltuk. A felvonóból is vidámabban szálltunk ki, mert bevallom az eddigi Sestrier-i túra nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Jobb kedvre derített még, hogy a nap is újra előmerészkedett. Újabb 2 felvonó, a Rafuyel és Sagnalogna, valamint a széphangzású Sagnalogna Bercia nevezetű felvonóval visszaértünk Clavierbe, a Granet tetejébe. A délután hátralevő részét azután itt töltöttük a még mindig kiváló állapotú pályákon. Azonban itt is szomorúan vettük tudomásul, hogy a legmagasabbra menő Col Sauer 4 üléses lift nem jár és itt sem a hóhiány lehetett a probléma. Még egy kis kellemetlenség, hogy a La Coche liftet időközben leállították és ha Boeuf lifttől balra eső bármelyik pályán csúsztál le, nem tudtál oda csúszni közvetlenül, hanem akkor oda kellett botozni a Col Boeuf lift aljába. Egyébként a Boeuf lifttel kell akkor is felmenni, ha valaki Montgenever-n parkol, mert ennek a liftnek a tetejéből lehet átcsúszni a francia oldalra. Kicsit bosszantó volt, hogy a Col Boeuf kiszállójából induló és az aljába vezető tök jó piros pálya (szerintem a legjobb) edzés miatt le volt zárva ezért, a másik irányba kellett menni, vagy a Granet felvonót megcélozni és ezeken a pályákon lecsúszva jött a végén a botozás. A Beouf liftnek még az is volt a hátránya a Coche-val szemben, hogy csak egy botozós kék pályán lehetrtt a Granet aljába jutni, és még a beszállás is elég szerencsétlenül volt megoldva. De mivel, már újra hét ágra sütött a nap, a pályák pedig ugyanolyan hibátlanok voltak mint reggel, nem bosszankodtunk semmin csak pörögtünk, mint a fekete lemez. Így záróakkordként még egy nagyon ütőset síeltünk. Mivel a Coche ami a legkésőbbig (16.45) jár, nem ment, 16.36-kor még úgy kéredzkedtünk be a 16.35-ig menő Boeuf-be. Mi voltunk az utolsó vendégek, fent már csak a biztonságiak voltak és nem is engedtek akárhol lecsúszni, csak az általuk kijelölt pályán, amiben nem voltunk biztosak, hogy a kocsihoz visz, de végül sikerült elérni botozás nélkül a parkolót.
Most, hogy lassan összegezni szeretnék, kicsit elbizonytalanodtam. Lehet, hogy túl nagy elvárásokkal néztem a dolgok elébe és ezért ért kis csalódás?
Bár tény, az idő sem volt olyan mint előző nap Serre Chevalier-n, de nem csak ezzel volt bajom. Alaphelyzetben egy ekkora síterepen, ha csak 1 napot síelhet, az embernek végig kell gondolnia melyik részén akar síelni, mert bár a részek össze vannak kötve mégis rengeteg idő és felvonózás (minimális síeléssel, míg egyik helyről a másikra eljut. Pl. ha mondjuk Sestriere-t, Pragelato-t, vagy Oulx-t szeretnénk inkább besíelni érdemes Clavier helyett 20 km-rel arrébb kocsikázni és Cesana kabinos liftjével kezdeni, mert így sokkal gyorsabban elérhetőek a kívánt részek. Ha viszont úgy dönt az ember, hogy Clavierben marad, ott is simán el lehet tölteni egy fantasztikus napot. Végül is az 1+1-nek ez a hátránya, hogy választani kell.
A másik az időjárás. Tavaly kevés volt a hó, az volt a baj. Most viszont volt elég hó, de ez sem jó. Nem tudom, hogy milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy ez a síterep optimálisan működjön. A pályák amiket próbáltunk jók, sok pálya is van, elég hosszúak is, de túlsúlyban vannak a piros és fekete pályák, ami azért haladó sítudást igényel, kezdőknek kevésbé ajánlott. Nem tetszett viszont a sok botozás, a sok felvonózás, bár a liftek többnyire korszerűek nagyrészt, 4-es ülős és kabinos, a korszerűbbek (Leitner, Doppelmayer) gyorsak, kényelmesek, de vannak régebbi lepattantabb 2-es 4-es ülősök is, szélfogót, vagy ülésfűtést azonban ezen a terepen sem találtunk az általunk bejárt részeken, ami azért nem volt kicsi. Továbbá nem tetszettek a tájékozódási anomáliák és hogy szerintem indokolatlanul sok pálya nem volt megcsinálva és emiatt le volt zárva és két faluba is csak lifttel lehetett lemenni, ami hóhiány estén még érthető, de ilyenkor?. Nekem valahogy olyan felemás érzésem van. Míg Montgenever (és Serre Chevalier is) francia terep, ennek ellenére nekem olyan volt, mint az általam leginkább kedvelt olasz síterepek (Val Gardena, Val di Fiemme stb.) Sestriere (és Bardonecchia) bár olasz nekem mégis inkább az általam kevésbé kedvelt francia (pl. Les 2 Alpes, Les Orres) síterepekhez hasonlít.
Most úgy gondolom, hogy mivel az olaszoknál nincs olyan kedvezményes (sőt olcsó) szállás+bérlet konstrukció, mint a franciáknál, hanem mondjuk Setriere-i szállással és olasz oldalon vásárolt bérlettel, csak nagyságrendileg drágábban lehetne ezt a túrát abszolválni, ezért a legjobb megoldás, ez a Serre Chevalier-el összekötött olcsó szállás+ 1+1-es Galaxy bérlet kombináció, végül is 650 km pályára érvényes, reális áron, mégha nem is összefüggően, de reálisan.

Január 7-től 12-ig síeltünk Brianconban (Serre Chevalier) és mivel a bérletünk lehetőséget adott, egy-egy napra átmentünk Montgenevre, ill. Sestriere (Via Lattea) síterepeire is. Itt most megpróbálom a 3 helyet dióhéjban minimálisan összehasonlítani, de részletesebben mindegyikről inkább a saját topikjában írok.
A szállásunk Brianconban a Prorel lift hasonló nevű apartman házában volt. A Franciaországban szokásos nem túl nagy terek aránylag elviselhetőek voltak, miután 5-en voltunk a 6 fősnek mondott apartmanban. Bár az egyik szoba 3x2 méteres volt egy emeletes ággyal, de 1 embernek elviselhető volt és a galéria is jól nézett ki. A konyha aránylag felszerelt, elektromos főzőlapok, mikro, mosogatógép, grill sütő. Az 1 mosdó-fürdő, 5 embernek éppen még elegendő a melegvíz már kevésbé, az elektromos bojlernek köszönhetően, ami inkább éjszaka fűtötte a vizet. A szobából viszont pompás kilátás nyílt a városra egy nagy panoráma ablakon keresztül. A berendezés kissé régies, nem egy modern felújított apartman volt. Fűtés elektromos, könnyen szabályozható, nem fáztunk, nem volt túl meleg. A földszinten minden szobához volt egy zárható szekrény a léceknek, deszkáknak, de a bakancsokat föl kellett vinni a 6-ra (volt lift és működött) a szobába kiszárítani és kerülgetni, de alapvetően megfelelt az elvárásoknak. Viszont a WI-FI, kód ide, kód oda nem működött, sőt még a mobil netet sem tudtuk használni a gyenge térerő miatt. Eddigi tapasztalatom alapján a franciák és az olaszok WI-FI ellátottságban az őskorban járnak, ennél még Bosniában is 100x jobb volt a helyzet.
Az időjárás ezen a héten sajnos nem volt túl kegyes hozzánk és az is kiderült, hogy a túl sok hó egy síterepen ugyanolyan probléma mint a kevés.
Első nap: Felhős szélcsendes időben síelhettünk, a magasabb helyeken némi hószálingózással, enyhe légmozgással. A szállásunktól 30 méterre és 50 lépcsőfokra (itt a lift sajnos nem működött) lévő Prorel kabinos sífelvonóval felérve elindulhattunk egy nagyon kellemes hosszú piros pályán a Prorel aljába, (vagy a középállomásig) avagy választhattuk, hogy elindulunk a további 4 falu felé. Serre Chevalier-re egyrészt a jól kezelt erdei kék és piros pályák, ill. a fahatár fölötti széles nem buckás gleccser szerű kellemes, ennyi hó esetén nem is jeges kék és piros pályák jellemzőek. Akad néhány fekete is, de ilyen hóviszonyok mellett kevésbé tapasztalt síelőknek sem okoz gondot, főleg, hogy ezek sok helyen nem is esnének fekete besorolás alá. De nincs hiány hosszú zöld vagy kék erdei átcsúszókban sem, ahol még botozni sem kell (ellentétben Sestrier-rel). Mondjuk, hogy melyik pálya éppen miért azt a besorolást kapta a franciáktól amit, azt mi nem tudtuk megfejteni. A tájékozódás nagyon egyszerű, minden nagyon jól ki van táblázva, a táblákon a cél felvonó neve szerepel (ellentétben Sestrierrel) és a nagyobb liftek tetején minden térkép zöld ledekkel mutatja az épp nyitva tartó lifteket. Nagyon praktikus, hogy minden pályán a pálya elejétől 100 méterenként jelzik, hogy mennyi még a távolság a pálya végéig, vagy a következő nagyobb elágazásig, minden táblán a pálya nevét is feltüntetve. Már első nap nagyot síeltünk, kissé korlátozottabb látási viszonyok között és az 5 hegyből 4-et ki is próbáltunk, de 2800-ra sajnos nem lehetett felmenni. A pályák nem mindenhol voltak kezeltek, az éjszakai hóesés miatt, de a napsütés hiányától eltekintve nagyon jó napot zártunk.
Második nap: Az előző naphoz hasonló élmények reggel még jól síelhető korrekt pályákkal, első csúszásra egy tökéletes piros pályával a Prorel alatt de délutánra jelentősebb havazás kezdődött és a látási viszonyok is romlottak (főleg magasabban. Mivel a Prorel felvonóhoz vezető átkötő lift csak 16 óra 5 percig jár, időben vissza kell indulni a pályarendszer másik végéből (Monetier), ha nem akar az ember haza síbuszozni, ezért mi inkább reggel mentünk el a másik végébe és délelőtt ott síelgettünk, míg délután már inkább a középrészen síeltünk, vagy hüttéztünk (ki-ki kedve szerint), a Ratier, vagy az Aravet hüttékben, mivel innen aránylag egyszerűen, egy felvonóval elérhető a Prorel átkötő lift. Az árak Átlagos francia hütteárak, pohár sör 3.20, forralt bor 3.70, leves 7-8, melegétel 10-15 euro. Sestrier-ben, már kicsit drágább, pl. forralt bor 5 euro.
Harmadik nap. Lent a völgyben Brianconban (1200 m) esőre ébredtünk ami fönt hó formájában okozott problémát. Az éjszaka leesett jelentős mennyiségű hó miatt lavinaveszély okán nem indultak el a liftek (9-kor indulnak a lentiek), majd kis késéssel a Prorel mégis elindult, de csak közép állomásig, máshol semmi. A Prorel közepétől még két tányérossal lehetett egy kicsit feljebb menni, de a jó 30 centis kezeletlen szűzhavon való síelés, nem tartozik a kedvenceim közé, így leérve a lift aljába és látva, hogy a többi falu fölötti alsó pályák is kezdenek sorban megnyílni, úgy döntöttünk, hogy az ingyenes síbusszal arrébb megyünk egy faluval és ott nagyobb perspektíva nyílt kezeltebb pályákon jobb körülmények között síelni. A síbusz egyébként napközben elég sűrűn jár és 10 perc alatt átért Chantemerle felvonóihoz. A nap további részében folyamatosan nyíltak meg a magasabban fekvő pályák is, de egész nap hallottuk ahogy lőtték a lavinát és a fa határ fölött elég cudar idő uralkodott, szél, helyenként köd, felhő, hóesés, kezeletlen mélyhavas pályákkal, úgyhogy a nap jelentős részét a kicsit komfortosabb erdőhatár alatti pályákon töltöttük, ahol délután helyenként még a nap is ki-ki bukkant. Ennek ellenére du. 3 körül visszaindultunk, mert bár a táblák szerint járt a felvonó a Prorel teteje egész nap egy nagy felhővel takarózott és gondoltuk, hogy a hazaút nem lesz leányálom. Jól gondoltuk. Az átkötő lift tetejére érve brutális köd, szél és hóesés fogadott, szinte vakon kellett a majd fél méternyi szűzhavon a pályát keresve leevickélni. Sikerült.
Negyedik nap: Ezt a napot Montgenevre síterepén töltöttük napos/felhős időben, helyenként kis hószállingózás közepette. Erről a terepről bővebben majd a Montgenevre topikban írnék, itt csak annyit jegyeznék meg, hogy nekem ez volt a kedvencem. Brianconból kb. fél órás autózással a szerpentinen (14 km) közelíthető meg, de most elég sokszor leállítottak és csak felváltva haladhatott a forgalom, az előző napi nagy havazás következményeinek eltüntetése miatt. A nagy hó miatt csak kevés parkolót nyitottak meg, nagyrészt fizetőst, de ha időben felér az ember még talál az ingyenesekben is helyet, mi pont megcsíptük az utolsót a Les Chalmettes lift közelében. Érdekes módon Sestrierben és Montgenever-en, jóval tovább tartanak nyitva a liftek mint Serre Chevalieren, ahol 16.30 után már sehová nem lehet feljutni, míg a másik két terepen 17 óráig is mennek a liftek.
5. nap: Egy tökéletes nap! Verőfényes napsütés, még egy felhő sem az égen, kicsit hideg időjárással, amitől még nem fázik az ember, de a pályák sem romlanak. Minden felvonó és szinte minden pálya ment, de a free-rider-ek szinte mindenhol össze vissza cikáztak a hegyen a pályák mellett, bár 3-4-es fokozatú lavinaveszély volt érvényben. Feljutottunk 2800-ra, gyönyörű kilátás fogadott. Első felvonó reggel, utolsó délután, 90 pályakilométer, tökéletes pályákon. Nekem aznap a Casse de Boeuf nevü fekete pálya és a Cucumelle volt a kedvencem, de tobzódtunk a jobbnál jobb pályákban, bár délutánra a legalján a faluba vezető részek kissé jegesedtek, de szinte minden veszélyesebb letörést el lehet kerülni zöld, vagy kék erdei pályákon, ha valaki úgy érzi. Frenetikus sínap volt! Utána este egy óra úszás/ jakuzzi és sauna a városi usziban (5 euro!) Nem is részletezném tovább. Aki élt már meg ilyet tudja miről írok/ nem írok.
6. nap: Sestrier.
Montgenevre utáni faluig Claviere-ig kellett csak tovább autózni, de Montgenevre felelől lécen is elérhető, de az 1+1-es bérlet konstrukció miatt az olasz oldalon kellett érvényesíttetni a bérletünket. Részletsebben erről a terepről is a saját topikjában írnék, ide csak annyit, hogy a Montgenever-i tapasztalatok után lehet, hogy túl nagy elvárásokkal mentem oda, de nekem kicsit csalódást okozott, bár az idő sem volt olyan mint előző nap Serre-n, de nem csak ezzel volt bajom. Míg Montgenevre (és Serre Chevalier is) francia terep létére nekem olyan volt, mint az általam leginkább kedvelt olasz síterepek (Val Gardena, Val di Fiemme stb.) addig Sestriere (és Bardonecchia) bár olasz nekem mégis inkább az általam kevésbé kedvelt francia (pl. Les 2 Alpes, Les Orres) síterepekhez hasonlít.
Az utazás Budapestről, oda is vissza is kb. 14 óra volt 4 megállással, különösebb esemény nélkül, 90 %-ban autópálya. Briancon óvárosa nagyon szép, hangulatos, az emberek kedvesek, mosolygósak. Az egyik havas napon a liftkezelő, egy nagy partfissal még a lift ülését is havatlanította nekünk, ilyenben még csak Ausztriában, vagy Olaszban volt részem. A felvonóik nem túl korszerűek, nem túl gyorsak, újabb, vagy régebbi POMA-k. Buborékos ülőlifttel, vagy fűtöttel sehol nem találkoztunk, az újabbak többnyire 4-6 személyesek, de van néhány 2-3 személyes szűk őskövület (mint pl. a 2800-ra vezető) ami olyat üt mint Mike Tyson, ha az ember nem vigyáz. A kezelők időnként próbálnak segíteni, de az még akkor is gáz. Sok kabinos felvonó is van, jó időben, ha lehet én kerülöm, mert a le-föl csatolás és a ki-be szállás miatt lassúbb vele a feljutás mint az ülőssel, de rossz idő esetén jó szolgálatot tesz. Bár abból is találtam olyat, ami még 2 embernek is szűk. A csákányost nem ismerik, ahol nem ülős van minden esetben régebbi POMA tányérosokkal lehet találkozni, de azokkal nincs semmi gond. A pályákon nem voltak tömegek, voltak részek ahol szinte senkivel nem találkoztunk. Sorállás sehol nem volt, szerintem ez a főszezonban sem lehet gond itt. Egy-egy jobb pályát, vagy pályarészt viszont le-le zárnak a versenyzők edzése miatt, de ez mindenhol így van. A városban a szupermarketek árai szinte egy az egyben magyarországi árak, nem érdemes semmit ki cipelni itthonról. Összességében egy nagyon ajánlott síterep. A franciák kedvezményes szállás-bérlet megoldásának köszönhetően, ami több magyar utazásközvetítőnél is elérhető, ár-érték arányban szerintem a leges legjobb síterep, nem beszélve arról, hogyha még az 1+1-es bérlet konstrukciót is hozzászámoljuk 650 km síterepen síelhetünk 6 napot, mégha nem is összefüggően, de kevés pályák közti utazgatással és méltányos áron. Nekem most így visszagondolva Serre Chevalier és Montgenevre nagyjából egyformán tetszett, Sestrierrel kapcsolatban vannak fenntartásaim, de erről majd a hozzá tartozó topikban bővebben. Uhh visszanézve nem lett rövid ez a kis beszi, de hát annyi volt az élmény... Mindenesetre mindenkinek köszi a fáradtságot és a türelmet aki végig olvasta!

Két kisfiammal és párommal tegnap egy remek sí napot töltöttünk Mátraszentistvánon. Előző este még kicsit hezitálva, de a facebook és webkamera infói alapján reggel úgy döntöttünk, hogy elindulunk. Nem is bántuk meg. Megérkezéskor -4 fok és gyönyörű napsütés fogadott. A hóágyúk nem csak éjszaka, hanem reggel is és azután egész nap dübörögtek. A pályákat reggelre sajnos nem sikerült le ratrakolni, így változó mélységű, hol buckás, hol jeges műhó fogadott. Az új 4 üléses felvonó minden igényt kielégít, kényelmes, gyors, a varázsszőnyegnek köszönhetően a beszállás kisgyermekkel is könnyű és a lábközi korlátnak köszönhetően biztonságos. A kisgyermekes családoknak nagyon hiányzott már erre a síterepre. Bár az első 2-3 csúszásnál kellemetlen volt, hogy a gondola ülései nem voltak letisztítva a hótól így a síruhánk eléggé átnedvesedett mire felértünk. A kiszálló pedig délutánra a szél és a forgalom hatására tükör jéggé változott és kicsi keskeny is. A jelentős létszámú síelő ellenére sorállás azonban nem alakult ki. Délutánra befelhősödött az idő és a hőmérséklet sem emelkedett jelentősen így a pályák sem romlottak, csak a buckásodtak. A legkritikusabb rész a híd alatti volt, ott ugyanis a kanyar után hirtelen egy nagyon mély havas rész, majd kisvártatva tükör jég tette próbára a kevésbé jól síelőket. Nehezítésként időnként a legszűkebb részen szembe jött egy motoros szán, ami szerintem kicsit balesetveszélyes volt, mert a kanyarból nem lehetett belátni és ha valaki tempósabban érkezik kellemetlen meglepetésben lehetett volna része. A pálya másik kritikus része a 4 üléses felvonóhoz vezető utolsó nagyon szűk kanyar volt, itt gyakran előfordultak kisebb összeakadások ütközések. Ha majd már a 3-as pályát is megnyitják remélhetőleg sikerül ezt a kanyart is kiszélesíteni, mert nagyobb tömeg esetén elég balesetveszélyes lesz. A kajás hüttét ebédidőben a tömeget látva mi nem mertük bevállalni félve a sorállás és a helykeresés nehézségeitől, így maradt egy forrócsoki és forralt bor a körhüttében ahol viszont nem volt tömeg, le tudtunk ülni. Az otthonról hozott rágcsálnivalót, azonban a hütte teraszán kellett elfogyasztani a folyamatos hóágyúzás közepette, így nem is ültünk ott sokáig, inkább siettünk vissza síelni.
Nagyon korrekt módon a síbérleteket előszezoni áron adták felnőtt 5500, gyerek 4000, 6 éves korig ingyenes egy napra, félnapra minden bérlet 1 ezressel olcsóbb.
A hüttében egy leves 1300, egy adag étel 2600 (ahogy láttuk nagyon nagy adag).
Forralt bor 550 Ft/ 3 dl, forró csoki 575 Ft, 3 dl tea 390 Ft
Összességében egy nagyon jó kis napot töltöttünk Szentistvánon, igazi alpesi hangulatban sokat síelve.

03.26-28-ig 3 napot síeltünk a családdal Lachtalban. Bevallom síeltünk már itt téliesebb időben is. Mivel itt is kitört a tavasz, nem fűztünk vérmes reményeket a dologhoz, de mivel nem voltak nagy elvárásaink, így nem is csalódtunk, sőt nagyon jól éreztük magunkat. A kiutazás szombaton probléma mentes volt a határon kicsit meg kellett állni, de nem volt vészes, csak benéztek a kocsiba az ablakon keresztül, még iratokat sem kértek és mivel nem volt nagy forgalom, nem volt nagy sorállás. Hétvége lévén Bécs felé mentünk, ami kilométerben hosszabb mint az 50-es út, S4-A2 változat, de mivel végig autópálya jóval gyorsabban értük el az S6-os utat. A sebesség korlátozásokat érdemes maximálisan betartani, mert tavaly kaptunk egy 60 euros büntit postán (80 helyett 104!), idén remélem megússzuk :-).A meleg idő ellenére hó még volt bőven a pályákon, bár némelyiken itt ott már ki-ki látszott a fű és a föld, ezért nagyon kellett figyelni, ha az ember nem akarta leamortizálni a lécét. Az első nap reggel szép nagy köd fogadott a hegyen, némi hószálingózással, így a pályák nem romlottak olyan rohamosan. Mivel nagyon kevesen síeltek, még délben is ratraknyomon lehetett csúszni. Délutánra kisütött a nap, gyönyörű idő lett és meleg, így a lenti pályák el is kezdtek olvadni, vizes tavaszi hóban kellett leküzdeni magát az embernek. 14 óra körül a gyerekek elfáradtak, így én fölmentem a hegy tetejére és az E jelű csákányossal pörögtem két órát a 6a és a 6-os pálya felső részén, meglepően jó hó viszonyokban. A kicsit nedves tavaszi havon kiválóan lehetett tökéletesíteni a mélyhavas technikát és még a combom is kellemesen elfáradt. Várakozáson felüli nap volt. Másnap napos gyönyörű tavaszi időre ébredtünk, de mivel éjszaka rendesen fagyott a pályák tökéletesre kifagytak és a pálya kezelők is remek munkát végeztek. Faltuk a kilométereket, minden nyitva lévő pályán lecsúsztunk legalább egyszer. A körülményekhez képest elég sok pálya nyitva volt és reggelre kiválóan megcsinálva. 1-től 9-ig minden pálya ment a 6b és 2b feketék kivételével. A 10-től 13-asig sajnos nem mentek a pályák. Az álomszerű körülmények sajnos csak délig tartottak utána rohamosan romlott a helyzet gyors olvadás kezdődött. A legtovább a 8-as pálya bírta, azon du.2-ig valamilyen rejtélyes ok miatt nem rontott sokat a meleg idő, míg a mellette lévő 7-es sokkal hamarabb kásás és élvezhetetlen lett, így kb. 3-ig a 8-ason pörögtünk, míg el nem fáradtunk. Harmadik nap kicsit még melegebb lett, de mivel éjszaka megint fagyott az előző napihoz hasonló tökéletes körülmények fogadtak. Délig megint remekül lehetett minden pályán síelni. Kis családomnak megint a 8-as volt a kedvence. Mivel korai hazaindulást terveztünk a gyerekek miatt 13 óra után nem sokkal befejeztük, bár a 8-as pálya még ekkor is tartotta magát, bár már kezdtek itt ott hó nélküli foltok előbukkanni. Összességében nagyon jól sikerült, leginkább egy nyári gleccser síelésre hasonlított, viszont a Lachtalra oly jellemző erős szél elkerült bennünket. A hazaút rendben volt, most viszont elkerültük Bécset Eisenstadt felé a hétköznap délutáni bécsi dugóktól tartva. A határnál nem kellett megállni visszafelé. Összességében az ilyenkor már akciós szállás és a gyerekeknek ingyenes utószezoni síbérletnek köszönhetően ár érték arányban teljesen rendben volt a dolog, bár lehetett volna egy kissé hidegebb az idő, de nem maradt hiányérzet bennünk. Jól éreztük magunkat és már most visszavágyunk.

Ma egy nagyon emlékezetes napot töltöttünk a családdal Eplényben, jól éreztük magunkat, de azért voltak negatívumok is. Ezek közül több az ülős felvonóhoz kapcsolható. Bevallottan az ülős felvonó miatt választottuk ezt a síterepet, a hozzánk közelebb lévő Mátraszentistvánnal szemben, mivel a kis gyerekek nem bírják az egész napos csákányozást. Én már jártam itt a nagyobb fiammal korábban és ezek a problémák amiket ma tapasztaltunk, addig nem jelentkeztek, míg egy 4 éves gyerekkel nem látogattam ide.Első a becsekkolás: Mivel nincs gyerek becsúszó ezért a 4 éves gyereknek aki ingyen síelhet és nincs bérlete, a kb. 40 cm magas beengedő kapu alatt kell becsúsznia. Régen egyébként úgy emlékszem a kisgyerekek is kaptak bérletet ennek elkerülésére, de lehet, hogy keverem már a síterepeket. Tehát a kicsi bemászott ahogy tudott, míg én a bérletem zsebből előhalászásával szerencsétlenkedtem, mivel az zsebből soha nem működött, csak az érzékelőhöz 1,5 cm-rre odatartva. Bejutottunk. Ekkor jön a következő feladat, a gondolához odajutni. A vizes olvadó havon odacsuszpákolunk a gondolákhoz beengedő kapuhoz. Korrekten ki van írva, hogy 3 mp után becsukódik, ezzel nincs is probléma, azzal viszont a annál inkább, hogy a kapu egy 4 éves gyereknek pont fejmagasságban van és a legkisebb hiba esetén pont orrba vágja a gyereket. Ráadásul a kapu előtti beszálló úgy meg van emelve, hogy úgy ugrunk a varázsszőnyegre, mint alpesi síző a pályára az óriás műlesikló versenyen. De többnyire sikerül a manőver, bár nem mindenkinek. Ezután jön a gondola és, ha a kezelő épp nem figyel és lassítja le egy kicsit, úgy vég térdhajlítón, miközben a gyereket próbálom felrántani, hogy azt még most is emlegetem. Emiatt van azután a rengeteg lelassítás, megállítás a felvonón. A kiszállás ehhez képest, már diadalmenet. Ezek miatt ezt a felvonót semmiképp sem nevezném modernnek, vagy gyerekbarátnak, de örülünk, hogy van, és jókat szórakoztunk a mások és a magunk szerencsétlenkedésein. A pályák délig tökéletesek voltak, szinte mindegyik nyitva volt, korrekten kitáblázva, ha meredek, vagy gyér hóval borított. A köd felszállta után viszont a meleg hatására erős kásásodásnak indultak, valamint a nagyszámú síelő sem tett jót nekik. Ma komolyabb 2-3 perces sorbanállásnál nagyobb nem volt, jól lehetett pörögni. Viszont 3-as csákányos felvonónál beszálláskor rendre nem találtunk kezelőt, így nekem kellett a 8 éves fiam kezébe adni a csákányt, ha nem bírta elkapni. Összességében jól éreztük magunkat, ha ezeket a problémákat megpróbálnák orvosolni (főleg a gyerekbecsúszó, ami még sok pénzbe sem kerülne) egy Európa szintű síterepünk lehetne.

A felvonók és a pályák üzemelése hó, időjárás és tömeg függő. 01.29-én a 8-as pálya ment (az volt a legjobb főleg egyhuzamban lecsúszva az Ogorjelice csúcs tetejéről). A fönti tányérosokból csak a G jelü ment, de azt nem ajánlom 50 kg alatt. A 8 éves fiam sem tudott vele felmenni, pedig jól síel. A 9-es pályán pl. volt hó, de nem volt megcsinálva. Elejé egy kis tábla jelezte, hogy nem üzemel, de hálóval lezárva nem volt, úgyhogy le lehetett csúszni rajta. A középső kettes ülős hétvégén ment, de a kiszállás és a beszállás sem egy leányálom, kis gyerekkel inkább a hatosokat javaslom. Egyébként a G tetejéhez át lehetett csúszni az E tetejéről, kis botozással a végén de ha van hó rendesen szinte bárhol lehet csúszkálni, a pálya jelölések csak tájékoztató jellegűek.