Előzmény és válaszok a Síelésünk kivesézése topikból

Igen, Lackó! Tudom, hogy támasztottuk a Kopralpei hegyet szorgalmasan. (Ezért nem is omlott még le :) és persze ezért jövőre is megtehetjük :) - na ezt csak a móka kedvéért -
A támasztott lendületeknek hála meg is jött az eredmény. Bizton állíthatom nem csak nálam mutatkozott, hanem az egész csoportnál.
És most megvilágosodván kimerem mondani én is völgytámaszt nem tanultunk. Ezt gondolatban jeleztem Ozsinak is, hogy értetlenül állok annak a kanyar kezdetnek a megindításával.

Csak szerettem volna tisztán világosan látni a szitut, ami evvel kapcsolatosan felrepült köztetek.

Bár tudom, hogy az esetemben kicsit szigorúbbal nézted mindig a mozdulatokat (mozgásomat), de ha nem így lett volna akkor az előre lépés is elmaradt volna a carving terén.
De kár, hogy videó arról nem készült amikor már ráéreztem, hogy mit is kell másképp csinálnom.:( Volt egy - két jó köröm. Szerencsére fotót készítettél róla és azok talán még beszédesebbek is. (hisz tudjuk a fényképező a legjobb TÉNY FÉKEZŐ.) :)

Üdv:

Ejj, Joci, hát ezért "támasztottuk a lendületeket" olyan szorgosan február elején, hogy most úgy tűnj, mint aki még sosem csinált ilyet?
:-DDD

Völgytámaszt természetesen nem gyakoroltunk, tehát az jogos, ha nem tudtad hová tenni.

El kell ismerni, Ozsi korrekten, érthetően elmagyarázta.
(egészen úgy tűnik, mintha értene hozzá... ;-) )

Köszönöm! Így már teljes mértékben értem néhány nappal ezelőtti hozzászólásodat.
Üdv:

Lényegében erről szólt a korábbi kritikám a völgytámasszal kapcsolatban, és ezért tűnt el az oktatásból (a támasztott lendület ma már egyértelműen a hegytámaszt jelenti). Teljesen osztom azt a véleményt, hogy a völgytámasz egyrészt egy rossz kikormányzásra utaló hibajelenség, míg a másik oldalról megakadályozza a következő élváltás jó irányba történő megkezdését. Tehát tényleg zavaró.

Szia Ozsi!

Így már teljessé vált a kép. Köszönöm!
Támasztott lendület rendben. Meg hogy a hegyléc nyit támasz helyzetbe. Meredek hegyoldalban szinte mindig így jövök le.
De hogy a völgy felöli léc nyisson (csúszon le) támasz helyzetbe ebben a szituációban kicsit zavarónak érzem. Ebből hogy fog lejtő irányú kanyarvétel kialakulni?

Üdv:

Laci!

A válaszoddal egyben megspóroltál nekem egy kisebb regény megírását. Hasonló kérdések tömegével ostromoltalak, de szerencsére válaszodba java részét sikerült befűznöd.

Ezek megértése, és művelése már művészi vénákat igényel. Kár, hogy reál dolgokban vagyok otthon. A humán dolgok tőlem messze esnek mint Makó Jeruzsálemtől.

Azért sikerült segítened.

Üdv:

A sí szaknyelvében az általad leírtak miatt szoktuk kerülni a kanyarban a hegyláb-völgyláb kifejezéseket, helyette jobba szeretjük az ívkülső-ívbelső párokat, mert a kanyar szempontjából egyértelműbbek.

A hóekeívnek semmi köze a völgytámaszhoz, ugyanis a völgytámasznál lecsúszott a völgy felőli (ívkülső) léc, a hóekeívnél erről szó sem lehet.

A támasztott lendület az az irányváltoztatás, amikor a kanyart támaszhelyzetben (hóekeszerű tartás) kezdjük, és párhuzamos léccel fejezzük be. Különböző fajtáit nem a terhelés helyzete különböztette meg, hanem az, hogy a párhuzamos kikormányzásból a hegyléc nyílt-e támaszhelyzetbe (=hegytámasz), vagy a völgyléc csúszott-e le (=völgytámasz). Tehát nem a terhelés alap határozza meg, melyik támasztott lendületről volt szó. Egyébként a völgytámasznál inkább a hegylécen (ívbelső lécen) volt a hangsúly, míg a hegytámasznál a völgylécen (tehát az ívkülsőn).

Normál esetben a technikai elemtől függetlenül az élváltás előtt - mint ahogy a kikormányzás egészében - az ívkülső lécen (völgylécen) kell lennie a testsúlynak. Ez egészen addig így marad, amíg meg nem kezdődik az új kanyar, azaz optimális esetben a kanyar elején az ívbelső sí a terhelt, majd a repítő erők megjelenésével kerül a terhelés az ívkülsőre.

Szia Joci!

Na, most aztán (megint) kavarunk egyet. De engem felhatalmaztak erre tt a topikban, és amíg ezt vissza nem vonják, állok elébe.

Hegyláb - völgyláb:
Miután helyzetünk a térben állandóan változik, célszerű inkább ív külső – ív belső lécről beszélni.

Definíció:
Tekintve a közvetlen előzményeket, baromi nehezet kérsz, nem lesz könnyű olyasmit mondani, amit valamilyen szempontból ne lehetne megkritizálni.

Ezért nem akarok definiálni, helyette elmondom, hogy én hogyan látom.

Azt mondjuk jól látod, hogy a megérhetőség érdekében egy mozgássort részeire kellene bontani, és ha lehet, definíciókkal világossá tenni. Síelés közben azonban nem tudjuk szétválasztani az alapfunkciókat, (élezés, forgatás, terhelés), azok olyan szinten vannak egymásba épülve, hogy az a mozgásban pillanatfelvételek során keresztül is állandóan változik.

Lehet másként is elemezni, én az elemzéseimet a kanyar végétől szoktam indítani, ez az én kályhám.

Hogy ne komplikáljuk agyon, legyen egy hóekés kanyar, állandó támaszhelyzetekkel. Vegyünk egy egyszerű hóekés kanyarnak a végét. A testsúly a völgylábon. Támaszban. Lehet mondani, hogy völgytámaszban van? Szerintem igen, mert ez a helyzet. Egy másfajta definíció szerint völgytámasz az, amikor párhuzamos lécállásból csúsztatunk le támaszba. Ez is igaz. De már azonnal okot adhat egy vitatkozásra. Pedig a lényeg mindkét esetben ugyanaz, van egy megterhelt ívkülső lécünk, támaszhelyzetben. Másként jött létre, de a végeredmény ugyanaz. Ezért (is) nehéz a definíciók sorsa. Függhet attól, hogy honnan indítottuk. És függhet attól, hogy mi az eredmény. Én az utóbbira voksolok.

De menjünk tovább. Vége van az ívnek, (hóeke ív), el kellene kezdeni az újat. A hegyláb (is) kint van támaszban, de nincsen rajta súly. Most akkor ez támasz, vagy nem támasz? Helyzet szerint támasz. Ha párhuzamos lécállásból tesszük ki, akkor hegytámasznak nevezzük. Gyakorlatilag ugyanaz, támaszhelyzet súly nélkül.

Jó. De akkor ez most hegytámasz, vagy völgytámasz?

Most megint ki fogom tenni magam mindenféle kritikáknak. Vagy egyetért valaki, vagy nem. Mindenesetre, amit mondok, (bár egy igen nagy irodalommal rendelkezem), eddig még nem láttam leírva.

Szerintem ez a támaszhelyzet akkor vált át völgyi támaszból hegyivé, amikor a leendő ív külső, (most még hegy) lábunkkal – lécünkkel elkezdünk csinálni valamit annak érdekében, hogy elkezdődjön az új ívbe történő befordulás.

És mikor lesz ebből a hegyi támaszból völgyi? Amikor elhagyjuk az esésvonalat, és az addig hegyi (ív külső) oldalon lévő léc/láb völgyi (ív külső) oldalra kerül.

Az elemzésbe (hálisten) alaposan bekavar a manapság már a hétköznapok oktatásában is megjelenő csípő helyzet. De nem bonyolítom tovább, ozsi erről már írt valamelyik hozzászólásában korábban.

„Mert akkor az ív belső sí fokozott terhelése, ívkezdés az ívbelső léccel nem minősül völgy támasznak? Avagy völgytámasznak csak az minősül, amikor a testsúly átbillentésével az ív külső lába helyezzük a terhelés jelentős részét?”

Nos, ezt nem olyan nagyon értem. De, ha arra gondolsz, amikor a síelő az előző ív végéig ív külső sí belső éléről ugyanannak a lécnek a külső élére váltott terheléssel indít egy kanyart, hogy az völgytámasz –e, akkor az szerintem NEM VÖLGYI TÁMASZ, mert nincsen támasz helyzet. De lehet, hogy félreértek valamit a kérdésedben.

Maradok síbarátsággal:
Replaci
Hatékony síoktatás csoportoknak
https://www.kanyarsiklub.hu

Szervusz Laci!

Tudnál nekem mellékelni pontos definíciót a hegytámasz illetve völgytámasz definícióra. Ozsi már emlegette, hogy amit Aron is belinkelt már bizonyos értelemben idejét múlta. No meg őszintén bevallom már kezdem elveszíteni a fonalat.

Egy kanyarívben a láb helyzete a hegyhez figyelve folyamatosan változik. A kanyar elején mondjuk a bal láb még hegy felől helyezkedik, kanyarív végén pedig völgy oldali pozícióba kerül. A hegyláb és völgyláb fogalma számomra tiszta.
Kérdésem, hogy a támasz szempontjából(támasztott illetve párhuzamos lendületek esetében, mert ha jól gondolom hóeke ív esetén völgytámaszról beszélünk- bár az ív elindításakor a kiterhelt lábunk hegy felöli) csak azt a mozdulatot vizsgáljuk, amíg a támasz helyzete fennáll ( ív kezdés )?
Mert akkor az ív belső sí fokozott terhelése, ívkezdés az ívbelső léccel nem minősül völgy támasznak?
Avagy völgytámasznak csak az minősül, amikor a testsúly átbillentésével az ív külső lába helyezzük a terhelés jelentős részét?

Na már bele is gabalyodtam. Szóval szeretném először is pontosítani a völgytámasz és hegytámasz definícióját, mert igencsak érdekesnek találtam eszmefuttatásotokat ezek hasznosságáról, alkalmazásáról. De mielőtt végleges eredmény szűrnék le belőle szeretnék tisztán és világosan látni benne.
Üdv:

Szia Joci!

Persze, a "sebességszabályozásra" többféle lehetőség van.

„Egy tanuló esetében ez a fajta gyors ívváltás még ilyen dinamikusan nem tud végbe menni. A "léc elszabadulás" ahogy írod részben ennek a számlájára is írható." írod.

Igen, úgy vélem látod, amire utalni próbáltam.

Most el tudnék kezdeni egy hosszú fejtegetést arról, hogy milyen módon lehet - szokták ezt a szituációt kezelni, (felkészülés, lapos pályán, stb...), de ezt ugye, minden valamirevaló síoktató ismeri, ezért nem teszem.

A bibi az, hogy a tematikák zöme (és a hegytámaszos út is ilyen), nem gondol azokra a tanulókra, akik túl rizikósnak tartják, amit kívánok tőle, (nevezetesen bátran indulj neki a völgynek, majd úgyis megfog a hegy). Ezért aztán, (ha nincsen megoldásom), inkább lemond rólam. Én pedig elveszítek egy tanulót, (illetve nem egyet, mert akár a csoport 30 – 40 % -a is lehet ilyen).

De, hogy én elveszítek, az hagyján. Nagyobb baj, hogy a jól és takarékosan síelő társadalom veszíti el ezeket az embereket. Amikor aztán már képes pszihésen legyőzi a félemeit, akkor kitalálja (ellesi) a berántásos befordulást, (flatterolást), ami rettenetesen gazdaságtalan és ronda, de tagadhatatlanul működik. Ha nem működne, nem csinálnák annyian..

No, megint elkalandoztam, bocsika mindenkinek.

Barátsággal:
Replaci
Hatékony síoktatás csoportoknak!
https://www.kanyarsiklub.hu

Szia, Laci!


No van itt egy igazi "ördögi részlet". Tetszik, nem tetszik, a meredekebb pálya következtében a nagyobb gyorsulás a befordulás elkezdésének már az első pillanatában elkezdődik, (pszihésen még előbb). Bár a fenti idézetben nem ugyanezt mondod, gondolom, ezt nem akarod cáfolni. Nyitott szemmel figyelem a sípályákon történő oktatásokat, és ezerszer láttam az ebből a szituációból kialakuló "léc elszabadulást".

Egy ív befejezését követő új ív megkezdésére úgy gondolom optimális esetben az esésvonal keresztezésében kell megtörténjen. Hiszen ilyenkor működnek a síelőre ható erők a legoptimálisabban. Ebben a pozícióban a legjobb az él váltás akár párhuzamos akár támasztott lendület esetén. ( Ettől függetlenül ugye az élváltás történhet az esésvonal keresztezése előtt vagy után is. Ez szituáció kérdése. Amennyiben utána, úgy a kikormányzás végén tovább tudjuk a lendületet csökkenteni.)
Szóval esésvonal keresztezésében történő új ív kezdésekor tehermentesítés (bár a terheletlen léc hajlamos felgyorsulni azáltal, hogy nincs ívbe hajlítva, de pont az esésvonal keresztezésében nulla a lejtő irányú vektor ami hat a síelőre.) Egy kellően gyors élváltás esetén már az esésvonalba érkezés előtt megkezdhető a bekormányzás. Esés vonalban a legnagyobb a lejtő irányú erő ami a síelőre hat. Egy jó síelő ilyenkor már javában terheli a léceket és ezzel tudja kordában tartani a sebességét.Az én olvasatomban amit Lackó írt valami hasonlót próbált megfogalmazni. Egy tanuló esetében ez a fajta gyors ív váltás még ilyen dinamikusan nem tud végbe menni. A "léc elszabadulás" ahogy írod részben ennek a számlájára is írható.És ahogy Lackó is írta ehhez először a lapos pályán kell rendbe tenni a mozgás sorozatot.
Dinamikusan végre hajtott tehermentesítésre és a megfelelő súlyponti helyzet kialakítása mind- mind fontos a sebesség szabályozás miatt is.

Bár pszihésen tényleg már az esésvonal keresztezésekor sőt még előtte ki tud alakulni a túlgyorsulás esete.Ezzel nagy igazságot írtál. Nem tagadom ebbe a szituba én is sokszor bele esek. Ilyenkor már biztosan tudom, hogy el is fogom rontani a kanyart. Ebben az esetben vagy megállok és újra indulok, vagy a következő kanyarvételt már egyszerűen túlgyorsulom.

Üdv:

Szia!

"No van itt egy igazi "ördögi részlet". Tetszik, nem tetszik, a meredekebb pálya következtében a nagyobb gyorsulás a befordulás elkezdésének már az első pillanatában elkezdődik, (pszihésen még előbb). Bár a fenti idézetben nem ugyanezt mondod, gondolom, ezt nem akarod cáfolni. Nyitott szemmel figyelem a sípályákon történő oktatásokat, és ezerszer láttam az ebből a szituációból kialakuló "léc elszabadulást". "

Nem, valóban nem akarom sem cáfolni, sem jobban elmerülni a témában. Legyen, ahogy írod, inkább hagyjuk szerintem.


"Ui. Kérem ne vegyél mindent magadra amit mondok, a személyes beszélgetést (általában) csak alkalomnak gondolom arra, hogy általánosságokról essék szó."

Nem vettem magamra, bár másoknak talán félreérthető lehet, ahogy épp az én írásomra (ami kimondottan a támasztott lendületről szólt, nem pedig "símisztifikáló" fejtegetésnek szántam) reagálva fejtetted ki a jó és nem jó síoktató közötti különbséget.

Lackó

Szia Lackó!

No ezért (is) gyönyörű ez a foglalkozás, hogy ennyiféle szempont jön elő már csak két ember beszélgetésében is.

Az ördög, ahogy mondani szokás, a részletekben van elrejtőzve.

"A nagyobb gyorsulás (meredekebb pálya miatt) ugye csak ezután -a kikormányzásban- kezdődik, tehát a gyorsulás kezelése, azaz az ív húzása egy másik dolog, a beforgatás módjától független." írod.

No van itt egy igazi "ördögi részlet". Tetszik, nem tetszik, a meredekebb pálya következtében a nagyobb gyorsulás a befordulás elkezdésének már az első pillanatában elkezdődik, (pszihésen még előbb). Bár a fenti idézetben nem ugyanezt mondod, gondolom, ezt nem akarod cáfolni. Nyitott szemmel figyelem a sípályákon történő oktatásokat, és ezerszer láttam az ebből a szituációból kialakuló "léc elszabadulást".

Hatalmasan meg tudja sokszorozni hatékonyságát az a síoktató, aki kezelni tudja ezt a problémát.

Ui. Kérem ne vegyél mindent magadra amit mondok, a személyes beszélgetést (általában) csak alkalomnak gondolom arra, hogy általánosságokról essék szó.

Replaci
Hatékony síoktatás csoportoknak!
https://www.kanyarsiklub.hu

Szia!

"Sok okosságot mondasz a hegytámaszról.
Részemről a vége a legkedvesebb, amit a „Mint sítechnika:” részben írsz. Ezt egy az egyben én is így gondolom."

Örülök, hogy így látod! :-)

"...Nekünk el kellene érnünk, hogy a tanuló egy idő után már mindenféle támasz nélkül is be tudjon fordulni a kanyarba..."

Éppen ezért van szükség szerintem(!) a támaszra, hogy azután el lehessen hagyni.


"... A tanulónak ebben a fázisban azonban a legnagyobb problémát a korábbihoz képesti nagyobb nehézségi erő, és az ennek következtében fellépő nagyobb gyorsulás KEZELÉSE jelenti."

Ahogy írtam, éppen emiatt tartom hasznosnak a támasztott lendületet, amivel nagy biztonsággal, kis tempóval és könnyen oldható meg a beforgatás. A nagyobb gyorsulás (meredekebb pálya miatt) ugye csak ezután -a kikormányzásban- kezdődik, tehát a gyorsulás kezelése, azaz az ív húzása egy másik dolog, a beforgatás módjától független.

"És ebből a szempontból nézvén én nem látok nagy különbséget a hóekés vagy hegytámaszos befordulás között."

A "gyorsulás" kezelése szempontjából valóban nincs is, illetve van. :-) A különbség a mozgás dinamikájában van. A helyes súlyponti mozgásokat -amelyek gyakorlatilag azonosak a párhuzamos lendületével- a támasztott lendülettel lehet megtanulni, begyakorolni.
Természetesen ehhez kell egy korrekten -még lapos pályán- elsajátított, dinamikusan síelt hóekeívelés. Ez igaz.


"Mint mondtam, ezek gyakorlati dolgok. Van ugye a szépen felépített tematika, ami nagyon jól működik papíron, jól működik jól síelőknél, amikor bemutatjuk egy lehetséges tematika egymásra épülését. És még működhet az un. jó képességű, (értelmezésemben bátor és hiszékeny) tanulóknál is."

Természetesen a "szépen felépített tematika" csak egy alap,amit mindig változtatni kell a körülményekhez illően, a fő irány, a célok persze maradnak ugyanazok.
Jó tematikával egy jó oktató így is tesz, nem próbálja mindenkire, minden körülmények között ugyanazt ráhúzni. De ezt tudjuk.


"De van itten némi foghíj, hiányzik néhány lépcső a két emelet közötti lépcsőházban."

Persze, hogy vannak foghíjak és hiányzó lépcsőfokok, hiszen kimondottan a támasztott lendületekről beszéltünk. :-)


"És ezek a hiányzó lépcsők elrettentő módon befolyásolják a gyakorlati síoktatás tanulók szempontjából történő megítélését. Mert tanítani és megtanítani nem ugyanazt jelenti. Előbbihez elég egy jól síelő oktató egy tematikával és egy hibajavítási listával felvértezve. Utóbbihoz szükségeltetik egy oktatási technológia."

Nincsenek hiányzó lépcsőfokok, csak nem írtam róluk, mivel a támasztott lendületre kérdeztél, és arról írtam.
Az oktatás hatékonyságáról, és a tanítványok megelégedettségéről nem volt szó, ezért erre természetesen nem is tértem ki.
A "jó oktató" mibenlétéről szintén nem beszéltünk. Persze semmi gond, hogy felhozod, valóban hasznos téma lehet, csak nem volt szó róla a támasztott lendülettel kapcsolatban.


"Miért mondtam el mindezt?
A hegytámasz olyan értelemben, ahogyan te azt leírtad, hatékonyság szempontjából (legalább is nekünk), nem jött be."

Nekem eddig csak ez jött be. Az elmúlt 24 évben (igaz, abból csak az utóbbi 12 valóban aktív), amióta tanítgatok, nekem csak ez az út jött be.
Sok mindent láttam, hallottam, olvastam, sőt többnyire ki is próbáltam -természetesen először mindig magamon!-, de a korrekt párhuzamos lendület meganulásához ennél jobb utat (mármint a támasztott lendület felől eljutva) még nem láttam.

Persze én is -mint mindannyian- közel sem tudok mindent a szakmáról, ezért teljesen nyitott vagyok minden újra, jobbra, hatékonyabbra. Bárki ötletét, elgondolását, tapasztalatát szívesen meghallgatom, és ha hasznos, megfogadom!

Laci

Szia Lackó!

Sok okosságot mondasz a hegytámaszról.

Részemről a vége a legkedvesebb, amit a „Mint sítechnika:” részben írsz. Ezt egy az egyben én is így gondolom.

A előtte leírtakkal vannak fenntartásaim. Ezek leginkább gyakorlati dolgok. Nekünk el kellene érnünk, hogy a tanuló egy idő után már mindenféle támasz nélkül is be tudjon fordulni a kanyarba. Ehhez vannak ilyen – olyan technikák, (hegytámasz), melyeket alkalmazunk. A tanulónak ebben a fázisban azonban a legnagyobb problémát a korábbihoz képesti nagyobb nehézségi erő, és az ennek következtében fellépő nagyobb gyorsulás KEZELÉSE jelenti. És ebből a szempontból nézvén én nem látok nagy különbséget a hóekés vagy hegytámaszos befordulás között.

Mint mondtam, ezek gyakorlati dolgok. Van ugye a szépen felépített tematika, ami nagyon jól működik papíron, jól működik jól síelőknél, amikor bemutatjuk egy lehetséges tematika egymásra épülését. És még működhet az un. jó képességű, (értelmezésemben bátor és hiszékeny) tanulóknál is.

De van itten némi foghíj, hiányzik néhány lépcső a két emelet közötti lépcsőházban. És ezek a hiányzó lépcsők elrettentő módon befolyásolják a gyakorlati síoktatás tanulók szempontjából történő megítélését. Mert tanítani és megtanítani nem ugyanazt jelenti. Előbbihez elég egy jól síelő oktató egy tematikával és egy hibajavítási listával felvértezve. Utóbbihoz szükségeltetik egy oktatási technológia.

Miért mondtam el mindezt?
A hegytámasz olyan értelemben, ahogyan te azt leírtad, hatékonyság szempontjából (legalább is nekünk), nem jött be.

Maradok síbarátsággal:
Replaci
Hatékony síoktatás csoportoknak!
https://www.kanyarsiklub.hu

Persze, vannak néha cifra, tényleg nehezen síelhető helyzetek. :-)

Ha az "elpattanó pozíció" alatt egy völgytámaszból elrugaszkodást értesz, én változatlanul amellett vagyok, hogy a két lécet terhelt, mélyebb helyzetből sokkal hatékonyabban lehet elrugaszkodni, mint egy darab -a völgy felé kinyúló- lábról.

Az elrugaszkodást követően a folytatás persze szitu függő. Lehet párhuzamos léccel beforgatás, lehet hegytámasz, de akár egy iránybaugrás is.

Ha félreértettelek, akkor bocs...

Szia Lackó!

Évtizedekkel ezelőtt történt, Szczyrk –ben.

Találtunk valami nagyon hülye „lejáratot”. Lejárat volt, mert azért voltak rajta sí nyomok. Képzelj el egy szűk, nem állandóan, de néhol extra meredek, itt - ott hajtűkanyarokkal, másutt „lépcsőkkel” megtűzdelt zergeösvényt. Fákkal, sziklákkal, ahogy kell.

Amit akkor ott előadtunk, az minden volt, csak nem síelés.

Aztán jött két lengyel. Ha azt mondom, hogy pattogtak lefelé, nem mondok igazat, mert csak ott pattogtak, ahol lehetett, illetve ahol kellett. A konkrét helyre szabott, időre, tempóra, távolságokra kiszámított mozdulatok. Egy időre elfelejtettük becsukni a szánkat.

Voltak hasonló helyzetek, (pl.: Krippenstein), de ez a kép azóta is, itt él bennem. Nos, akkor figyeltem fel először úgy igazándiból egy biztos elpattanó pozíció néha szó szerint életbevágó szükségességére.

Le akarok szokni a hosszú dumáról, ezért a hegytámaszról írásodra legközelebb.

Síbaráti üdvözlettel:
Replaci
https://www.kanyarsiklub.hu

Szia!

Elnézést kérek, hogy csak most válaszolok, de nem nagyon volt időm mostanában.

Szóval a völgytámaszról: ahogy írtam, én nem tartom hasznosnak, nem tanítom, sőt "kinevelendő" mozdulatnak tartom. Megfogalmazni nem igazán tudtam, de megtettem helyettem Ozsi, miszerint ez a mozdulat valójában egy elrontott kanyar korrekciója. Tulajdonképpen ennél jobban nem lehetne leírni.
Nem is érdemes szerintem jobban belemenni a témába.

De a hegytámasz, az egészen más.(szerintem) Ez az egyik olyan technika (és gyakorlat is egyben), ami nem sokat változott az utóbbi évtizedekben.

Hogy miért tartom nagyon hasznosnak?

A teljesség igénye nékül pár szempont, ami így hirtelen eszembe jut:

Tanulás során:
-A tanulás során ez az első igazi sítechnika, amivel egy kezdő már komolyabb pályán le tud jönni, és mindezt korrekt mozgással. Előtte még csak a hóekét ismeri, és azzal ugye nem tudna normálisan lejönni egy meredekebb pályán.

-Mivel a hegytámasszal sikerül meredekebbre merészkednünk, így lehetőség van olyan dolgok gyakorlására, ami laposon lehetetlen.
Pl. rolózási gyakorlatok, síelés közben tempó változásának (lassul-gyorsul) megérzése, beforgatásban a völgy "megtámadása", helyes "csípőmunka" begyakorlása, párhuzamos léccel kivezetett ívek stb, stb

-Előzőhöz kapcsolódva nem igényli a folyamatos, gyors tempót. (ami szétzilálná az addig még éppen csak összerakott, nyers mozgást)

-A megsíelhető pálya meredeksége miatt komoly feszültségoldó szerepe lehet.

-A leggyorsabb út a tanuló által oly anyira áhított párhuzamos lendület felé. (illetve én más, valóban járható utat nem is ismerek)

-Mivel haladóbb szinten könnyedén (és ha jól megtanulta, akkor helyesen) megsíeli bárki, így kiváló arra, hogy a mozgás egyes elemeit kihangsúlyozva -és azt javítva, fejlesztve- síeljünk.

-Pedagógiai okokból is hasznos, ha az ember egy gyakorlott, de hibákkal bíró sízőt kap a "kezei közé". Sokszor jó lenne visszamenni a hóekéhez, de az lekileg nem lenne jó. Ilyenkor -persze csak ha ez lehet!- a támasztott lendületekben javítunk, tanulunk hiányzó dolgokat.

-És ami a legfontosabb, hogy csakis (később is) hasznos mozgásokat tartalmaz, amire lehet építkezni, semmi később "elfelejtendő" mozdulat nincs benne.


Mint sítechnika:

- Kis tempóban, biztosan síelhető technika bármilyen "rossz" körülmények között. (köd, csatakos, nehéz hó, szűk pálya, buckás pálya, meredek letörés stb)

-Élvezetes technika, amellyel kínlódás helyett "örömsíelve" lehet teljesíteni az előbb említett nehéz részeket.

- Mindezt anélkül, hogy bármi kompromisszumot kellene kötni a helyes mozdulatok és a "valahogy lejutunk" között.


Biztosan kimaradt sok minden, de a lényeg talán benne van, amiért én a támasztott lendületet nagyon sokra tartom.

Lackó

ez igaz... végülis nem árt tudni mire vagyunk képesek, hol miből tudunk meríteni.

Szia!

"mondjuk ez szerintem jön autómatikusan nem kell előtte gyakorolni."

Most nem okvetlenül erre a szitura gondolván mondom, hogy felnőtt tanulók többségénél a készség kifejlesztése gyakorlást igényel.

Haladok lefelé a hegyről, és előre szükséges látnom és megterveznem, hogy milyen helyzetbe fogok kerülni, és hogy abban a helyzetben milyen megoldások közül fogok tudni választani. Mennél nagyobb a repertoár, annál nagyobb a kontroll. Működő repertoárt gyakorlás nélkül nem lehet felépíteni.

Üdv.:
Replaci
https://www.kanyarsiklub.hu