bertazs által küldött hozzászólások listája

A roglai csoda. Akár ez is lehetne a bejegyzésem címe.
Az elmúlt 2 napon Roglán síeltünk családommal és barátainkkal.
Első nap:
A szállásunk Loce településen volt a hegy lábánál és éjfélkor még +7 fokot mutatott a hőmérő, reggel +9 fokra ébredtünk, így kétkedve indultunk fel a hegyre, hogy lesz-e itt síelés, van-e értelme felmenni.
A hegy teteje ködbe burkolózott, amit amúgy nem szeretünk síelés közben, de most jót tett nekünk a köd, mert felérve a pályákhoz már „csak” +2 fokot mutatott az autó hőmérője. Sajnos az előző nap még nyitottnak jelzett hátsó (11, 12) pályákat időközben lezárták, így csak a középső rész ment, de nagyon korrekt módon a napi jegyek árát csökkentették a felnőttet 5 euroval 39-ről 34-re a gyereket 23-ról 20-ra. Az árcsökkentés az órás jegyekre is vonatkozott.
A pályákra érve nem hittünk a szemünknek! Az enyhe idő ellenére tökéletes pályák fogadtak.
Rogla minden tudásszintnek kínál megfelelő pályákat, az egyetlen hátránya, hogy a pályák rövidek így sokat kell felvonózni. Jelen esetben az 1 db 4-es ülős mellett csak csákányosokkal lehetett feljutni a pályák tetejére. Hamar bejártunk minden pályát. Délelőtt a kedvencünk a 7-es, 8 -as pálya volt itt csúsztuk a legtöbbet, de pörögtünk a 3-as, 4-es, 6-os pályákon is. Az ülőssel csak egyszer-egyszer mentünk fel, mert a mellette lévő 9-es pálya a letörésnél elég hamar összebuckásodott és mivel először mindenkinek, kezdőnek haladónak azon kell lejönnije érdekes jelenetek játszódtak le. Tömeg, eső kelő kezdők, közöttük száguldozó profi sízők és nem annyira profik de bátrak. A felvonón ülve láttunk olyan pillanatot amikor a letörés úgy nézett ki mintha géppuskával sorozták volna le mindenki feküdt. Na ebből nem kértünk. Ettől az egy pályától eltekintve az összes többi pálya tartotta magát és csak késő délutánra kezdett kicsit olvadni és buckásodni amikor már a nap is kisütött. Dél körül meglátogattuk a parkolóknál lévő fenti hüttét. Az ételek nagyon finomak az árak teljesen korrektek voltak. A teljesség igénye nélkül: pizza 10.9, gombaleves 5.8, helyi specialitás bőséges húsos leves+kenyér 9, forralt bor 3, capuccino 2.8, hot-dog 5 euro.
Ebéd után újra irány a pálya. Nem voltak kevesen, de sorok a felvonóknál sehol sem alakultak ki. A pályákon is eloszlott a tömeg. Sok honfitársunkkal is találkoztunk. Sajnos az egyik kedvencünket a 7-es pályát délután lezárták síelő palánták edzése miatt.
Mindent egybe vetve, az időjárási anomália ellenére hibátlan sínapot zártunk, kellemesen elfáradtunk. A sok csákányozást azért estére megérzi az ember a vádlijában.
Második nap:
Reggel szállásnál a szokásos +9 fok. Mi azonban az előző napi tapasztalatokkal felvértezve magabiztosan indultunk felfelé. Csakhogy egyre közeledve a csúcshoz csak nem akart csökkenni a hőmérséklet. Szép tiszta idő volt egy kissé feltámadt a szél, Végül felérve +6 fok várt minket. Újra kicsit aggódni kezdtünk…
Nem tudom hogyan, de míg a 200 méterrel alacsonyabb Mariborban szinte az összes hó elolvadt, itt Roglán tartja magát a hó, sőt annak ellenére, hogy a hegy lábánál éjszaka is vastag plusszok voltak fent a hegyen reggelre szépen kifagyott keményre ratrakolt tökéletes pályák fogadtak a reggeli +6 fok ellenére. Ráadásul a 9-es pálya közepét leszámítva kora délutánig tartották magukat végig remek síélményt nyújtva. A jegyek „természetesen” ismét kedvezményesek voltak.
Bár a körülmények még ijesztőbbek voltak mint előző napon ismét nagyon élveztük a napot. Nekem személy szerint most a 3-as pálya volt kedvenc.
A gyerekek is nagyon jól érezték itt magukat. Ez egy korrekt, igazi kis családi síterep ami ráadásul a csodával határos módon dacol az időjárási viszontagságokkal. Érdemes kipróbálni.

Az elmúlt 3 napot családilag Szlovéniában, azon belül Mariborban és Roglán töltöttük síelés céljából. A januári tavasz sem rettentett el minket.
Első napra - igazából fél napra - Maribort választottuk. Az előrejelzés nem sok jóval kecsegtetett de mivel 20 km pályát jelöltek nyitottnak gondoltuk fél napot el leszünk. Reggel fél 8-kor indultunk Budapestről, fél 12-re már az Areh csúcs parkolójában voltunk. Kellemes +5 fok fogadott. Jelentem sítársak Maribor elesett. Szinte teljesen elolvadt a hó csak néhány pályán van az is barna foltokkal tarkítva. A bérlet vásárlásnál megtudtuk hogy egyetlen összekötő pálya sem megy így csak síbusszal lehet a pályák között közlekedni. Ez Bolfenk - Areh viszonylatában elég megszokott de hogy a Pisker pályákat is csak busszal lehet Arehről megközelíteni, na ilyet most tapasztaltam először. Mivel ott parkoltunk a Ruska csákányos melletti pályán csúsztunk néhányat. Meglepő módon az enyhe idő ellenére a pálya nagyon jó állapotban volt. Nem volt buckás s bár a hó felső rétege kicsit lágy volt de nem kása vagy latyak, így jól tartotta a léc élét és tempósan lehetett csúszni rajta. Ezután átbuszoztunk a Pisker pályára. A buszos összeköttetés kicsit esetleges nincs igazán buszmegálló így csak abból gondolható hogy hol fog megállni a busz, hogy hol van kisebb-nagyobb csortosulás. A pénztártól nem messze egy fára ki van rajzszögezve egy kvázi menetrend, hogy órakor, 15-kor, 30-kor, ill. 45-kor jön a busz. Valójában ennek nem sok köze van valósághoz, jön amikor jön. Mi pl. 35-kor szálltuk fel rá. A Pisker pályákra is igaz amit a Ruskáról írtam bár itt már azért jócskán akadt föld folt de nagyon jól lehetett rajta síelni és a 6-os ülős gyorsan és kényelmesen repít fel. A végére azért a nagy letörés már buckásodott. Viszont nagyon jól tartotta magát a felső kis tányéros melletti kék pálya szinte senki nem volt rajta, a gyerekekkel azon versenyeztünk nagyokat. Két órát pörögtünk itt megállás nélkül. Közben az eső is szitálni kezdett. Fél 4-kor visszasétáltunk oda ahol a busz nagyjából letett, mert nem szerettük volna az óra 45-ös buszt elszalasztani mert 3.45 után már csak 1 óra múlva jön egy busz Bolfenk felöl. Most kb. 40-kor jött meg a busz és visszamentünk a Ruskára ahol még belefért két csúszás a csákány mellett. Bemelegítésnek nem volt rossz de ár-érték arányban nem érte meg. 82 euroért síeltünk (2 felnőtt, 2 gyerek) fél napot egy kb. Mátraszentistvánnyi pályán. A jegyárból kedvezményt nem adtak (nemúgy mint Roglán de erről majd a saját topikjában) nembeszélve arról hogy nemhogy 20, de még 10 km pálya sem volt nyitva. A bolfenki rész teljesen leolvadt és Areh és Zigart is pocsékul áll. Sajnos jelenleg az infrastruktúra is az ős szlovák időket idézi . Aki most tervezi hogy ide látogat ne tegye amíg nem jön egy markáns hidegfront és egy kiadós hóesés. Ha valaki Szlovéniában akar síelni irány Rogla!

Előző nap úgy zártam a beszámolómat hogy "holnap irány Lachtal", de végül a 3. napon is Kreischbergen kötöttünk ki. Reggel Lachtal weboldalát böngészve azt láttam hogy a 26 km pályából mindössze 12 km van nyitva a webkamera képén pedig markáns köd ábrázolódott. Mivel a kreischbergi webkamerán nem volt köd és mára ígérték az 1-es fekete pálya megnyitását a fiúkkal egyhangúlag Kreischberg mellett döntöttünk. Az időjárás előrejelzés egész napra havazást ígért s bár éjszaka el is érte a térsget egy enyhe légtömeget szállító mediterrán ciklon, de délelőtt szerencsénkre kicsit felhős, de száraz időben síelhettünk. A levegő viszont nagyon megenyhült az előző naphoz képest, már 10 órakor +5 fok volt a 10-es ülős tetejénél. Ez azért a pályákra is kihatással volt, sokkal puhább volt a felső hóréteg és lassította is a lécet rendesen az alacsonyabban fekvő pályákon. De a magasabban fekvő rozenkrantz-i és érdekes módon a legalacsonyabbra menő 1-es fekete minőségét (kb. 13 óráig) nem befolyásolta. Aropó 1-es pálya: Na ez a fekete pálya viszont megérte a várakozást és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Fantasztikus volt délelőtt, nem hiába dolgoztak rajta a síterep munkatársai olyan sokáig. Remek kemény alap, nagyon acélosra tömörített műhó, szépen kifagyva, tökéletesre ratrakolva. 13 óráig nem is fogott ki rajta a +5 fok sem, Róttuk is boldogan minden csúcsról megállás nálkül az 5 km hosszú köröket ebédig. A 10-es ülős tetejénél még egy ingyenes Head síléc és síbakancs tesztbe is belefutottunk. Délutánra viszont beteljesült az időjárás előrejelzés, megérkezett az ígért havazás, köddel párosulva, így a rozenkranz-i rész számunkra elesett. Szerencsére a kedvencek, a 15-ös, a 18-as, 7-es végig tökéletesen síelhetőek maradtak jó látási viszonyokkal. A nap zárásaként a fekete 1-es sem romlott jelentősen. Kicsit ugyan felpuhult a teteje, de abszolút nem lett buckás. Gondolom azért ma még nem volt rajta akkora forgalom, így kitartott a minősége nap végéig. Ma - az időjárás miatt is - az ebéden kívűl volt egy plusz hüttelátogatás. Gyerekeknek forró csoki 4,5/ db, apának egy pofa sör 5 euro.
Végeredményben nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat hiszen álomszerű napokat abszolváltunk s bár a 3. napon a végére az időjárás kicsit kellemetlenkedett, de mindhárom napon bőven megvolt az 50 pálya kilométer a szinte csak szuperltívuszokban dícsérhető pályákon. Soha rosszabb síélményt senkinek!

December 14-15-én síeltünk Kreischbergen a "legmagyarabb" osztrák síterepen. Azért erre a terepre esett a választásom, mert Magyarországhoz a legközelebb eső 40+ kilométeres osztrák síterep, jól megközelíthető, valamint elő- és utószezonban a 15 évnél fiatalabb gyerekek ingyen síelhetnek egy felnőtt kíséretében, ha az legalább két napos bérletet vesz. Ráadásul a bérlet Lachtalra is érvényes. Ez nekem egy 14 és egy 10 éves gyerek esetében 140 euro spórólás volt.
Az időpont kiválasztásánál pedig az időjárás előre jelzés adott támpontot.
Szerencsére a sógorok meteorológusai jól dolgoztak. Mindkét napon az előrejelzettnek megfelelően napos, szélcsendes, -2 és -5 fok közötti ideális, sőt inkább csodálatos síidőben volt részünk, ami gyerekek esetében nem mellékes szempont.
A 42 km pályából 37 nyitva volt, szinte csak a völgybe vezető feketének az alsó szakaszát nem lehetett használni.
A pályák tökéletes állapotban voltak mindkét napon. A némi természetes hóval keveredő tecnikai hó, jól letömörítve, reggelre szépen kifagyva végig ratrakolva nagyon jól fogták a léceket, nagyon tempósan, élvezetesen lehetett síelni és az elenyésző számú vendég délutánra sem rontotta érdemben a pályák minőségét. Rejtélyes oknál fogva 3-as pálya melletti "I" és "H" jelű csákányos liftek közül csak a H ment és az is csak az egyik nap. A Rozenkrantzhöhére felmenő rozoga kétüléses lift továbbra is a síterep Achilles sarka, lassú kényelmetlen, de most legalább a fák közül kiérve az oly sokszor gyakori, kellemetlen hideg szél nem keserítette az életünket. Nagyon elkéne már ide min. egy 4 üléses bubis lift. A levezető pályák szintén fenomenálisak voltak. December lévén a nap alacsonyan jár így a rozenkranz-i rész pályáinak alsó- középső részei egész nap árnyékban vannak, ami a látást nem, de a pályák minőségét nagyban segíti, még délután is hibátlan pályákon karcohattuk az íveket.
A 10-es ülős tetejénél lévő hütte önkiszolgáló étterme még magyar mércével mérve is megfizethető kategoria. Egy adag Wiener Schnitzel (két méretes hús, nagy sültkrumpli, ketchup) 14,2 euro volt, de ezzel a két gyerek jól lakott. Jellemzően a személyzet és a vendégek nagy része is magyar.
A liftben felfelé utazva egy kedves magyar síoktató hölggyel beszélgetésbe elegyedve megtudtam, hogy a síoktatás árai idén jelentősen megugrottak a korábbiakhoz képest, jelenleg egy óra magán oktatás 32 euro.
Összességében két remek napot töltöttünk itt. A gyerekkedvezménynek köszönhetően családoknak ár-érték arányban a legjobb síterep, elérhető távolságban. Holnap pedig irány Lachtal!

22.03.12-19. között voltunk egy hetet Huez-ben a Travelex szervezésében. Bár Aurisban jobb szállást választhattunk volna, jakuzzival, szaunával, pont az elszigeteltsége miatt nem azt, hanem Huezben a jóval puritánabb Ecrin apartmanházat választottuk. A Travelexxel szerzett korábbi jó tapasztalatok, sajnos most megváltoztak. Mivel Briancon-ban, Aurisban és Huezben lakó sítársak is voltak a buszon, a jó útviszonyok ellenére is több mint 20 óra volt az út, annak ellenére, hogy a szokásoktól eltérően Brianconban nem álltunk meg vásárolni, se oda- se visszafelé, csak az ott le- ill. felszállók miatt egy rövid időre az út szélén. De ami főleg megdobta a menetidőt, a két eltévedés és, hogy előbb elvittük az Aurisban lakókat (szerpentín háromnegyed óra fel - fél óra le), majd csak utána mentünk Huez-be (szerpentín fél óra fel).
A buszsofőrők sajnos nem nagyon kommunikáltak az utasokkal, pl. a megállásoknál nem mondták be, mikor tervezik a tovább indulást és induláskor sem árulták el mikor tervezik a következő megállót. A másik probléma a szervezéssel, hogy mivel két egymástól közúton elég távol eső két településen voltak a síelők, minket Huezből nem vittek át Les 2-be (bár a programok közt szerepelt), csak az Aurisban lakókat. Hét közben megpróbáltunk magán úton átjutni Les 2-be Huezből, de a két síterep közötti buszjárat szünetelt sofőr hiány miatt.
A korábbi hozzászolásokat olvasva látom van a síterepnek egy jelentős rajongó tábora - közéjük tartozik barátom is, aki elcsábított ide és már hatodszor volt itt - na én nem leszek ennek a terepnek sem a fan-ja, mint ahogy Les 2-t sem zártam a szívembe. Bár mindkét esetben az időjárás meghatározó tényező volt, Les 2-n pl. hóhiány, itt pedig a meleg front, a felhős idő és az egész heti olvadás, még 2800-n is, sőt az éjszakai fagyok hiánya miatt, már reggel is kásás tavaszi hó várt, ami miatt a pályákat sem igazán tudták megcsinálni és akkor mág a sivatagi sárga homokos esőről meg nem is beszélve.
De az időjárás olyan amilyen, ezért inkább (természetesen szubjektíven) az időtől független észrevételeket szeretnék megosztani.
Én személy szerint jobban szeretem azokat a terepeket, ahol több az ülős/húzós lift, mint a kabinos. Bár a kabinosok gyorsabbak és rossz időben főleg magasabbra kényelmesebbek, mégis én jobban kedvelem, ha nem kell állandóan le fől csatolni, a vizes, havas lécet kézben cipelni, rámpákon, lépcsőkőn sorban állva, vagy az oda-vissza közlekedő "villamosokra" várva, aminek még az is a hátránya, hogy ugyan egyszerre sok embert visz fel, de azt mind egyszerre szabadítja a pályára és nem egyszer csak egy szűk pálya vezet lefelé...
Egyszóval folyamatosan nagy a tömeg a pályákon, délutánra szét van síelve az összes jobb pálya. Sok a kabin és a kábel autó, aminél mindig le-föl kell csatolni, lépcsőzni, vagy rámpán gyalogolni, sorban állni.
Nekem franciában Briancon és Vars-Risoul jobban tetszett. Még Isolát is szeretem, de az azért elég kicsi ezekhez képest.
De visszatérve Huez-re, biztosan jobb időben jobban eloszlik a tömeg, de mivel most az 1800 m alatti legjobb pályák, az olvadás miatt használhatatlanok voltak oda nem ment senki, csak kényszerűségből, amikor haza akart menni, mondjuk Oz-ba, ezért valószínüleg, az összes síelő valamelyik felső pályát választotta. Hiába gyorsabbak a kabinos felvonók, egy fél napot próbaképp csak ülős lifteken mentem és több km jött össze, mint amikor kabinoztam és hosszabb pályákon csúsztam.
Annak ellenére, hogy a pályák besorolása tényleg ad-hoc jellegű, azért a sarenne tényleg fekete, szűk, meredek szakaszokkal, délutánra térdig érő buckákkal és minden napszakban tömeggel. Kevésbé biztos síttudással max. délig ajánlott. A már előttem említett La Fare fekete mivolta ellenére tényleg kellemes piros, csak most olvadt, de legalább nem volt rajta senki.
Nekem az egyik kedvenc csúszásom a kábel villamos tetejétől (2800) egy végtében a Marmottes 1 aljáig.
Pozitívum, hogy a legtöbb felvonó így márciusban 16.45-ig jár, jó kis bulik vannak a Marmottes 1 tetejénél lévő hüttében, de sajnos csak 17 óráig. Ráadásul semmilyen italt nem lehet bevinni, átnézik a hátizsákokat, zsebeket, még a kulacsból is kiöntetik azt a pár kortyot ami megmaradt esetleg. Az árak nem olcsók kaják 17-18 eurotól indulnak ez pl. egy hambi ára, sör 8-10, kávé 2.5-5 euro hüttéje válogatja.
A 2,5 euros igazi olasz eszpresszó, 2700-on a DMC 2 kiszállójánál volt abszolválható.
Zárásként: én nem szeretnék senkit lebeszélni erről a terepről, fedezze fel mindenki saját maga ezt a síterepet is, de én nem leszek sűrűn vendég errefelé az bizonyos.

Ma 1 napot Hirschenkogelen síeltünk. Reggel fél 6-kor indultunk Budapestről és 9 órára oda is értünk. A határon az M1-esen, csak egy pillanatra állítottak meg az osztrák határőrök, hogy rápillantsanak a telefonon bemutatott Grüne pass-ra. A QR kódot nem scennelték be.
Az időjárás előrejelzés felhős időt mutatott, de szerencsére tévedett, gyönyörű napsütés fogadott, mínusz 1 fok. Csak néhány felhőfoszlány úszkált az égen és néha a hegyre is le-le szállt. A környező völgyekben masszívabb felhők voltak, ez a hegyről gyönyörű látványt nyújtott, de a síélményt nem befolyásolta.
Nem volt tömeg, a parkolóban is aránylag közel sikerült helyet találni a kabinoshoz. A pénztárban a bérlet vásárláskor, megint csak egy pillantást vetettek a telefonon letöltött Grüne Passra. Itt sem scennelték be a QR-t. A kabinos felvonónál viszont nagyon szigorúan vették a maszk használatot. A 4-es ülősnél viszont már a kutya sem foglalkozott vele. Bár a kiírás szerint csak FFP-2-es maszk az engedélyezett, de ezt nem vették szigorúan, bármilyen arcot takaró megoldást elfogadtak.
A pályák reggel tökéletes állapotban fogadták a síelőket, szépen kifagyott, keményre ratrakolt, de nem jeges műhavas felülettel.
Kora délutánig remekül tartották is magukat, csak utána kezdtek buckásodni. Kivétel csak a fekete pálya volt, ami full kemény, jeges volt, fagyott göröngyökön pattogott a léc. A liftek tetején lévő Lichtensteinhaus nevü hüttében, akkora volt a sor, hogy nem volt kedvünk kivárni, de nem szóltak, hogy a teraszon elfogyasztottuk a hazait. A középső piros pálya felénél az Enzián hüttében viszont nem kellett várni és finom volt a forraltbor, a kávé és a túrós rétes.
Szinte megállás nélkül róttuk a köröket. A 4-es ülősnél soha nem kellett várni, a kabinosnál a szánkózók miatt néha kialakult egy kis sor, de soha nem kellett 1-2 percnél többet várakozni.
Du. 2 óra után viszont a a kabinos valami műszaki hiba okán bő 20 percre megállt. Mi kiállva a sorból átkutyagoltunk a 4-es ülőshöz, ahol még ekkor sem kellett várakozni és addig a mellette lévő két piros pályán csúszkáltunk, míg el nem indult újra a kabin. Ekkortól már ott sem kellett sorban állni.
Én most jártam először itt, de nagyon megkedveltem a helyet. A táj gyönyörű, a pályák zömében élvezetes jó kis pirosak, bár nem hosszúak, de azért megmozgatják a combizmokat. Kellemes fáradságot érez az ember a nap végén. Honfitársaink is kedvelik, ahogy a sok magyar szóból hallatszott. És Sthuleckel is felveszi a versenyt szerintem. Ár-érték arányban mindenképp.
Elöször jártam itt, de nem utoljára.

12.21-én kedden 4 napos sítúránk utolsó napján Krvavecból hazafelé Roglát kerestük fel. Már a szerpentinen felfelé látszott, hogy fent kissé ködös lesz az idő és az autó hőmérő -5 fokot mutatott. Felérve ez -7-ig süllyedt. A parkolóban a pénztártól kicsit távolabb álltunk meg az autóval, hogy a kocsihoz bármikor könnyen vissza lehessen csúszni. A jegyvásárlásnál kérték az EU-s covid igazolást és a személyi igazolványokat is. Mivel a felhők kissé magasabbra húzódtak, a látási viszonyok jók voltak a pályán, viszont kellemetlen nedves hideg idő volt. A pályák nagy része nyitva volt, a hátsó 4-es ülősnél viszont csak a 11-es pálya ment, de azt is folyamatosan hóágyúzták, ami nem volt kellemes. A pályák egész nap jól tartották magukat, kicsit kemény, vékony műhó, helyenként, jeges foltokkal, itt ott kibukkanó földdel. Nekem legjobban a 7-es pálya jött be. Tömeg nem volt, sorban a nap folyamán sehol nem kellett állni. Nem egy nagy síterep, nem túl hosszú, de kellemes, jó esésü erdei, kék-piros pályákkal és a terep logikusan van kialakítva. Két a célnak megfelelő, de nem túl gyors 4-es ülős mellett csákányosok juttatnak fel a pályák tetejére. Miután, mint Mátraszentistvánon, itt is a felvonók tetejénél vannak a parkolók kialakítva, így nem érdemes lemaradni az utolsó felvonóról, ami 4-ig visz utasokat. Nem bántuk volna, ha az időjárás kicsit barátságosabb, de így sem panaszkodhatunk jó kis csúszás volt. Ha minden pálya megy egy napra Rogla remek választás.

Hétfőn is Krvavecen síeltünk. Mivel már megvolt a bérletünk, sorba nem kellett állni a pénztárnál, mint vasárnap, amikor is bő 20 perc volt a bérlethez jutás, bár most a sor is elenyésző volt. Parkolni is közel tudtunk a felvonóhoz, és már látszott, hogy a hétvégéhez képest jóval kevesebben lesznek. A kabinos aljában most kérték az EU-s covid igazolást. Felérve azt láttuk, hogy csak a 6-os ülős jár az alacsonyabbik csúcsra, meg még a rövid 4-es ülős ment, így 1 óra elteltével csak sikerült sorállást generálni. 11 óra után aztán csak elindult a kettes ülős is az alacsonyabb csúcsra, ahová a 6-os is visz és a sorállás így varázsütésre megszünt. A magasabb csúcsra menő kettes, sajnos egész nap nem ment, pedig szél sem volt, mint tegnap.
Ennek ellenére ez a nap mind sport-, mind élvezeti értékben jóval fantasztikusabb volt, mint a vasárnap. Az idő tökéletes volt, napsütés, mínusz egy-két fok, szél nélkül. A pályák végig tökéletesek maradtak, pörögtünk is rendesen. Bár kicsit egyhangúak igazán nincs túl nagy különbség köztük, sötét kék- pirosas, jó esésű pályák, nem buckásak, jól lehet rajtuk csapatni, viszont nem túl hosszúak, így azzal szórakoztattuk magunkat, hogy célul tűztük ki, hogy nap végére meglesz a 10 km leküzdött szintkülömbség. Végül összejött 12 km szint és 60 km csúszás. Kellemesen el is fáradtunk, jólesett a nap végén egy jó csevapcsicsa a közeli faluban egy kifőzdében. A hütte árak kb. 1 euroval drágábbak mint Mariborban pl. hot-dog 4 euro. Nagyon finom a "Kekec" nevü hüttében az eperlekváros palacsinta Bár 4.5 euroért nem életem legolcsóbb palija volt :)
Összességében nem bántuk meg, hogy eljöttünk, de jól gondolkodtunk, hogy a 4 nap alatt Maribort, Krvavecet és Roglát is kipróbáljuk, mert 4 napra egyik síterepet sem ajánlanám, így csomagban viszont nagyon jól kiegészítik egymást.

Ma Krvavecen síeltünk, bár a pályák jók, szerintem nem nagy szám, a csúcsokra régi, lassú két ülésesek visznek fel, lentebb van két modernebb lift, a 6-os ülős a legjobb választás, de vasárnap lévén a sor is ott volt mindig a legnagyobb, a hátsó csákányok, nem mentek, 3-kor pedig az erős szél miatt az összes fentre vivő liftet leállították, így az összes, még pályán lévő sítártsat, az egy rövid 4-es ülősre terelték. Napközben is volt sor, de 3 után már értelmetlen volt maradni. Érdekes, hogy egész nap mentünk, de csak 23 pálya km jött össze, ebbe azért az átlag 5 perces várakozások is szerepet játszottak, de alapvetően sokat felvonózol és keveset csúszol, a pályák nem hosszúak, kb. 3 km a leghosszabb csúszás. Mariborban 61 km-t csúsztunk, de abbol meg kb. 40 erdei átcsúszás volt. Krvavecen még az volt furcsa, hogy nagyon sokszor megálltak a liftek, akár több percre is, az okát nem tudom. Hát ez sem tett jót a soroknak, meg a pálya km gyűjtésnek. Ma már azért bőven lehetett hallani magyar szót is. A pályák reggel keményebbek gyorsak voltak, délutánra buckásodtak, a legtetejére a szél friss porhavat hordott a pályák mellöl. Az idő gyönyörű volt, a kilátás pazar, csak az a fránya szél...

Tegnap Mariborban voltunk, szinte minden pálya ment, jót síeltünk. A siterep 80%-a erdei átcsúszó, ahol néha azért kell botozni, de tegnap szerencsére jól ki voltak fagyva és nem olvadt, így jól át lehetett csuszni a két rész között. Snowbordosoknak kevésbé ajánlott. Igazi, klasszikus pálya nem túl sok van, azok sem hosszúak és sok a csákányos. Az Areh-i oldalon van az egyik legjobb pálya egy modern 4-es ülős lifttel, várakozni szombat ellenére sem kellett. Kellemes kékes piros, egy meredekebb letörés van a végén, az délutánra kicsit buckásodott, de alapvetően jól tartotta magát. A bolfenki oldal alacsonyabb, ott a pályák is kicsit jobban firnesedtek délutánra. Maszkhasználattal nem foglalkoznak, hüttékbe is be lehet ülni, árak sem durvák. Sültkrumpli 3.5, csapoltsör 3, nagyon tartalmas gombaleves, 5, bableves gazdagon 8 euro volt. Érdekes, hogy a hüttékben nem lehet kártyával fizetni, csak kp.

Ma a nyitónapon meglátogattuk Szt.Pistát. Nem sokkal 9.30 (nyitás) után érkeztünk. Kb. 20 autó állt a parkolóban. A pénztárnál sor nem volt. A kedvezményes (nyitási akció) felnőtt jegy 6e, gyerek 4,5e. Gyors öltözés és irány sielni. Csak a 4-es ülős lift, a 4-es pálya és a varázsszőnyeg ment. Nem voltak sokan a pályán, így nagyon jót síeltünk 9 éves fiammal. 50 kört mentünk, ami több mint 50 km. Délelőtt köd volt, de itt az sem zavaró, ezt a pályát nem kell látni csak érezni. A pálya jó, nem is romlott napközben, max. kicsit firnesedett a teteje. Még azért vékony a hóréteg, igy nem is buckásodott. Estére. kitisztult, és gyönyőrű volt a kivilágított pálya. A szines fények nagyon feldobják. Ahogy hült az idő a pálya visszakeményedett és nagyon jó íveket húztunk. Örülök, hogy nem hagytuk ki ezt az élményt!

6. nap. Utolsó sínapunkon a társaság Chandolin-St Luc-re szavazott mivel ide ígérték a legnaposabb időt mára. A pályára érve tökéletes kék ég és verőfényes napsütés fogadott, bár később azért egy-két felhőfoszlány előkerült valahonnan, de a héten ma volt a legtökéletesebb síidő. Szélcsend, -5-10 fok. Ma végre feljutottunk a 3000 méteres csúcsra ahol gyönyörű volt a kilátás és az Illhorn felvonó melletti pályát is ki tudtuk próbálni, ahová viszont egy nagyon hosszú kényelmetlen tányéros lift vitt fel.

De most nem is a mai napi eseményeket szeretném a tisztelt nagyérdemű elé tárni, hanem inkább egy összefoglalást adnék közre az egész heti benyomásainkról. Valószínűleg, ha nincs ez a mostani helyzet és nem Svájc lenne az egyetlen hely ahol sielni lehet, soha nem keveredtünk volna ide, hanem valahol egy francia síterepen csúszkálnánk most. És az is valószínű, hogy ha újra lesz igazi választási lehetőség nem ide fogunk jönni. Svájc gyönyörű szép, a táj káprázatos, a pályákról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Minden stílusú és tudású síelő talál magának csúszási lehetőséget. Mindenhol rengeteg a freeride lehetőség és a pályasízők - mint mi is - fantasztikus élményekkel gazdagodhatnak a változatos, fantasztikus hosszabb-rövidebb pályákon. A szállások és a szolgáltatások nagyon igényesek viszont Svájc nem olcsó, bár lehet találni ami ár-érték arányban jobb pl. a Coop üzletek. De amilyen gazdag Svájc, annyira nem érdekli őket a kényelem. Nekünk viszont rontja az élvezeti értéket a kényelmi funkciók hiánya, mivel a francia terepeken már hozzászoktunk a jóhoz. Itt nagyon sok a húzó lift, kevés az ülős felvonó, nincs bubi, vagy ülésfűtés. Rengeteg a hosszú, kényelmetlen, meredek, tányéros és csákányos, sokszor éles kanyarokkal próbára téve a síelő állóképességét és ügyességét. Elég fárasztó tud lenni egész nap. Az átcsúszókon, pályák között, felvonóknál gyakran kell botozni. A pályák és a pályarendszerek összekötése sokszor esetleges. Nem nagyon vannak védőhálók a veszélyes helyeken. Szinte sehol nincs semmilyen információ a pályákon, nincsenek jelölések útbaigazító táblák. A pályáknak nincsenek nevei, számai. Ma pl. úgy jártunk, hogy amikor a 3000-es csúcsról lecsúsztunk egy fantasztikus piros pályán St. Luc-be egy parkolóba, leérve szembesültünk, hogy onnan nem megy semmilyen felvonó, hanem 10 perc síbakancsos gyaloglással lehet elérni az első feljutási lehetőséget, jelen esetben a vonatot. Ezt "természetesen" sehol nem jelezték előre. Aztán a térképet jobban megnézve több olyan parkoló is van, ahol csak hosszas gyaloglással érhető el a legközelebbi felvonó. Az illhorni parkoló szintén ilyen, pálya visz oda, de lift nincs onnan. Mondhatni volt néhány parkoló, ahonnan lift is ment :). A helyieket viszont ez láthatóan nem zavarja. Ez mondjuk St. Luc-re volt jellemző, de az információ hiány mindenhol probléma. A parkolás is mindenhol fizetős volt és általában nem volt sok hely. Főszezonban el sem tudom képzelni, hogyan oldják meg.

Ezen fanyalgás ellenére összességében fantasztikus hetet töltöttünk itt! Nem volt tömeg, sor állás. Hatalmasakat síeltünk, rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Amint a helyhez idomulva mi is kicsit lejjebb adtunk az elvárásainkból és csak a jó dolgokra koncentráltunk, máris tudtuk élvezni. Bár kényszerűségből kerültünk ide, nem bántuk meg, hogy kipróbáltuk, de mégsem valószínű, hogy még egyszer megfordulunk itt, mert azért mi már a franciáknál megszokott kényelmet kedvelő síelők maradunk.